ADY ENDRE 1877. november 22., Érmindszent – 1919. január 27., Budapest 
Szenvedélyes, mélyből jövő, megrázó líra Ady Endre lírája. Az ő „életakarása”, ez a nagy kaputtárás mindenféle szenvedésnek, gyönyörű és különös költeményekben virágzik ki, melyeknek színén, illatán, gyökerén még érzik a talaj, melyből kiszakadtak. Kívülről sohasem veszi tárgyát. Csak magából merít: amit élt, amiért álmatlan éjszakákon veszekedett, amiről százszor lemondott, amihez százszor visszazarándokolt: ez hömpölyög erős árammal verseiben. Csak magából merít, s mert jelentékeny egyéniség, minden, amit megír: jelentékeny és érdemes a megírásra. És innét van az is, hogy ezek a versek nem különálló alkotások: külön hangulat, külön érzés, külön meglátás megverselései, hanem egymáshoz és hozzá tartoznak, egyik a másik értékét növeli, hatását fokozza, mert megvan bennök az a kiváló képesség, hogy mindenik vers mindig felrebbentse a benyomások, hangulatok, érzések egész tömegét…
Forrás: Fenyő Miksa: Ady Endre (Nyugat, 1909)
|
