BANOS JÁNOS 1952. május 10., Ecseg – 2006. július 13., Budapest 
Még nem tisztázta a nemzet szellemét kutatgató irodalomtörténet, hogy mit is jelentettek ennek a megtépázott népnek, olvasó közösségnek azok a „vidékről” érkező magyar szószólók, Nagy Lászlói értelemben vett „énekesek, harangkondítók”, akik mindenüket egyetlen, szent ügy oltárán áldoztak fel. Európai magyarságunkért. Banos János a reánk mért feladatokat fogalmazta élménnyé (a maga tehetsége szerint) nem csupán verseiben, hanem szociográfiai mélységű rádióriportjaiban, beszélgetéseiben is. A Kossuth Rádió vasárnapi műsorában az utóbbi évek zűrzavarai közepette is meg tudta őrizni „hazulról hozott” tiszta hangját, őszinteségét, kétkedő ítélkezéseit. Forrás: Bágyoni Szabó István (Magyar-Hon-Lap, 2006. augusztus 10.)
|
