BELLA ISTVÁN 1940. augusztus 7., Székesfehérvár – 2006. április 20., Budapest 
„Anyámat Joónak hívják, apám neve szépet és háborúkat jelent. A szép és a jó fia vagyok tehát; háborúk, halálok közé vetett ember, mint az a nemzedék, amelynek sorsosa vagyok. Örökségem gyermekkorom, szegénységünk, ami csak nyomorúság volt, egy hadiözvegy s egy félárva gyerek szűkölő harca szeretetért – vagyis kenyérért, fáért, meleg ételért. A költészet számomra éhség, szerelem, szüntelen készenlét, a játék és a teremtés indulata. Munka, vagyis belső lényeg, az egyetlen létezési forma, amiben embernek mondhatom magam. Éppen ezért a költészet számomra nem világmegjelenítés, de önkivetítés, önmegvalósítás. Nem költő vagyok – lírikus, a Juhászgyulák, Jeszenyinek szomorú fajtájából.” - Bella István (Önarckép – vers helyett)
|
