FECSKE CSABA 1948. március 10., Szögliget – 
A szülőtáj flórája és faunája él, lélegzik Fecske Csaba lírájában. Az évszakok szépsége, a pompázatos mesevilág, a családi örömök, a felszabadult lélek élményei áradnak versbe. Természetszeretete, emberközelsége antropomorfizáló képessége a tájleírásban, tájfestésben is szembetűnő. Verseiben gyakran érezzük a népdal ritmusát, ispirációit, finom sugallatait. Munkásságának jelentős részét teszi ki a gyermekeknek szánt vers, mese és az elbeszélés. Meglepő képi biztonsággal találja meg az utat a kicsinyek képzelet- és élményvilágához. Bensőséges lírai verseivel, vidám, pattogó ritmusú, csúfoló mondókáival egyaránt szép sikereket ér el. A verses formák iránti érzékenysége magas fokú. Felidéző és megjelenítő erejével, rím- és ritmusjátékokkal, a dikció dallamosságával, lüktető ritmusával, a szövegkezelés játékos bravúrjaival derűs, intenzíven átélhető költői világot varázsol elénk, amelyben a felnőttek is kedvüket lelik. Forrás: Cs. Varga István írása Fecske Csaba Szárnyak, gyökerek című kötetének borítóján |
