GÁL SÁNDOR 1937. november 30., Búcs – 
Gál Sándor születése percétől kisebbségben él, s mint író-költő rendszeresen érezte-érzi, hogy anyanyelve miatt másodrendű állampolgár. Ennek ellenére lírai hangon szól nyelvéről, költészetéről; „A bennem élő szavak: az idő és a csend jelei. A mindenség legősibb hangja - a szél. A költészet ebben a hangban válik hallhatóvá. A költészet útja bennem a széltől a szélig ível. Ha színekben fogalmazok, akkor a fehértől a fehérig, ha magatartásban, akkor a csendtől a csendig. Minden összetevő lényege a mozgás. A költészet így magába foglalja a teljes cselekvést, ami nem más, mint az örök idő megújulása, a születés, az élet és a halál hármas egysége és misztériuma.”
|
