GÉRECZ ATTILA 1929. november 20., Dunakeszi – 1956. november 7., Budapest 
Nem túlzás, ha azt mondjuk: ebben a néhány esztendőben (1954-56), ebben a szörnyű élethelyzetben a teljesség igényében fogant Gérecz Attila költészete. Mintha érezte volna, hogy mindent akkor kell elmondania, hiszen az ő ideje nagyon szűkre szabott. Versei felölelik a líra ősi tematikáit: az anya, a szerelem, a természet, Isten éppúgy fontos fogalmak és témák, mint a rabság, a mártírság, a halál, a szenvedés. S bizony, ez a költészet is arról győz meg bennünket, hogy a szenvedés nemesítő erejű lehet az ember számára. Gérecz Attila versei ugyanis egy nemeslelkű, a küzdelemben elbukni nem akaró, s közben fontos esztétikai értékeket létrehozni tudó embert és költőt mutatnak föl. Forrás: Bakonyi István előszava az Így bocskorosan című kötetben (Egybegyűjtött versek és írások) |
