HATÁR GYŐZŐ 1914. november 13., Gyoma – 2006. november 27., London 
Rendhagyó módon tartott ki az eredeti értékei mellett, és nem cserélte volna le ezeket semmiképp a tizenöt perces hírnévre. A szabadságvágya volt neki a legfontosabb, és ugyan nem egykönnyen, nem rezignáltan, nem konfliktusok nélkül, de végül beletörődött, hogy mire a műveivel hazatalált, Magyarországon megváltozott az irodalom helyzete. De rendíthetetlen maradt, jött minden hívásra, megjelent bárhol, ahol szívesen látták, és sok helyen látták őt szívesen. Kilencvenéves kora körül pontosan ugyanazok az irodalmi értékek vezérelték, mint annak idején a kísérlettel, az újjal, a modernnel, az avantgárddal kacérkodó fiatalembert. Olyan sokszor, olyan nyíltan, olyan szarkasztikusan beszélt a halálról, a saját haláláról is, mint aki örök életű lesz. Ötvenévnyi házasság után tíz nappal követte az utolsó években nagybeteg, gyámolításra, ápolásra szoruló feleségét. A modern magyar irodalom egyik nagy korszaka zárult le halálával, mert egy nagy korszak egyik utolsó tanúja volt. De a játéknak, a kísérletnek, a szabálytalanságnak, a könnyedségnek, az iróniának az a szelleme, amit olyan senki máshoz nem hasonlíthatóan képviselt, a műveiben egészen biztosan örök életet fog élni.
Forrás: Csuhai István (Élet és Irodalom 2006/48)
|
