ILLYÉS GYULA 1902. november 2., Felsőrácegrespuszta – 1983. április 15., Budapest 
Illyés Gyula élete átíveli a századot, művei a század történelmében gyökereznek. Akár életrajzának adataiba pillantunk, akár munkáinak szellemi, erkölcsi tartalmaira gondolunk: letörölhetetlen róla a XX. századiság bélyege. Sodortatni nem hagyta magát; teremtő módon együtt élt, együtt lélegzett korával; ha akart sem tudott kívül maradni rajta. Megérti a modern irodalom „intellektuális kétségbeesését”, nem egy képviselőjét nagyra is tartja; ő maga azonban az írói munkát erkölcsi szolgálatnak tekinti. Alkotásra biztató megrendelést mindig korától, pontosabb szóval: népének-nemzetének helyzetétől fogadott el. Sokkal józanabb, kételkedőbb alkat annál, semhogy romantikus népboldogító terveket dédelgetett volna magában. Pontosan fölmérte, hol áll napjaink szövevényében az irodalom, és mi lehet az író szerepe. Ez a feladatvállaló elszántság nem tesz különbséget egyéni, emberi és nemzeti tennivalók között. Az idő és hely kívánalmai szerint cselekvést követel az írótól, a jó ügy szolgálatát írja számára elő...
Forrás: Béládi Miklós Illyés Gyula című könyve (Kozmosz Könyvek, 1987)
|
