KÉPES GÉZA 1909. február 1., Mátészalka – 1989. augusztus 19., Budapest 
Első írásai gimnáziumi éveiben jelentek meg a Protestáns Szemlében és a Karácsonyi Sándor által szerkesztett Erdő című ifjúsági lapban. Miután megnyerte az Erdélyi Helikon novellapályázatát, úgy látszott, prózaíró lesz. Többek között Móricz Zsigmond is felfigyelt tehetségére. Első önálló verseskötete 1933-ban jelent meg Márványba véslek címmel. „Költészete átfogja az egész emberi horizontot: az ifjúság tündérvilágát, a szerelmet, a halált és a természetet. Különösen a tenger a maga szikláival - mint a görögség múltjának tanúja - , a magyarság bölcsőjének és nyelvének forrásvidékei, Mongóliában az Orkon folyó partján lévő feliratos kövek, Finnországban a délceg fenyők és a Kalevala világa fogta meg képzeletét. Verseinek képvilágát később is ezek az úti élmények és az ott megcsodált természet ihlette. A hagyományostól a legmodernebbig mindenféle versformával kísérletezett egészen a képversig." (Vezér Erzsébet) Ő indította meg a Gyermekrádió és a Falurádió adásait is. 1954-ben vált meg a rádiótól, amikor is hozzáfogott a Magvető Könyvkiadó megalapításához. Ő jelentette meg többéves kényszerhallgatás után Füst Milán, Kassák Lajos, Reményik Zsigmond, Szabó Lőrinc és Tamási Áron műveit. 1956 november 3-án a Nemzetközi Pen Klubon keresztül segélykiáltással fordult a világ íróihoz, hogy akadályozzák meg a magyar szabadság eltiprását. Költői pályájához szervesen tartozik műfordítói és költészettudósi tevékenysége. Kitűnő modern műfordítás-irodalmunkban is külön hely illeti meg, mindenekelőtt azért, mert sokoldalú nyelvi érdeklődése jóvoltából a világlíra távoli kincseit hódította meg irodalmunknak. (Pásztor Béla)
|
