KISS DÉNES 1936. január 1., Pacsa – 
„Emberpróba a versírás, a költészet. Jellempróba, lélekpróba. S csak akinek a fájdalomból is juttat annyit a sors, mint az örömből, az boldogul méltón - akár boldogtalanságában is. Csak akit úgy próbáltat meg a világ, hogy a gyönyörűségtől a szenvedésig ívelő égboltok alatt jár, napsütésekből szüntelen villámlásokba lépve át, annak elevenéből tép ki úgy szavakat, amelyek a papíron is föllüktetnek, mint az élő testből kiszakított szív, lobbant föl olyan látomásokat, amelyekbe beleborzongunk. Csak aki keserveit is úgy képes világgá sikoltani-dúdolni, hogy belerázkódik a föld, belesötétül a nap, annak irgalmaz az idő. Nem, nem az örökkévalóság; az EMBER ideje. Bordáink között fehér szelek fújnak, egyre többször átsüvítenek csontvelőig hatolóan az elmúlás didergető üzenetei. Árultatások és hűségek égetik-forrasztják emberré azt a masszát, amelynek éppen úgy részei silányságaink, mint erényeink. A költészet emberpróba, folytonos hétpróbáltatás. Nem betű, nem magánbeszéd, de közkiáltozás, közéneklés. Megbocsáthatatlan, amit hiábavalóan hányunk papírra. Júdás-tett harminc ezüstpénzért!” Kiss Dénes
|
