KÖLCSEY FERENC 1790. augusztus 8., Sződemeter – 1838. augusztus 24., Szatmárcseke 
A reformkor nemzedékének nagyjai közt a legelső ideál, a XIX. század igazi, folttalan példaembere Kölcsey Ferenc. Csak egynéhány magyar költő akad, akitől bárki tud idézni, s közülük Kölcsey az egyik. Hiszen ő írta nemzeti himnuszunkat. Korának ez a talán legműveltebb, legolvasottabb, a korszellemet a legösszetettebben megértő és képviselő magyarja soha nem juthatott el külországokba, még Bécsbe sem, de Pestet is csak megállóhelynek tekintette. Művész, tudós és politikus volt, mégis arra kényszerült, hogy egy isten háta mögötti falucskában gazdálkodjon, átérezve a magyar vidék elmaradottságát. A magyar végeken, Sződemeteren, Álmosdon, Szatmárcsekén mégis egy nemzet sorsa állt szeme előtt, s ezt felmutatni, a jobbik út harcosává válni: erkölcsi kötelességévé vált. Forrás: Vasy Géza bevezetője in.: 99 híres magyar vers (Móra Könyvkiadó, 1995)
|
