MÁRAI SÁNDOR 1900. április 11., Kassa – 1989. február 21., San Diego 
Márai munkássága és szellemvilága a legmélyebb erővonalakat és kvalitásokat hordozza, amelyek a múlt század derekától kezdve kimondottan pótolhatatlanok szellemi életünkben: a polgári gondolat és világlátás szabad szárnyalását és intellektuális sokrétűségét. Kérlelhetetlen igazmondása és felelősségérzete; a szűkebb pátria és a nagyvilág kapcsolatának, értékrendjének hajszálpontos látása révén a század legjelentősebb írói közé emelkedik. Márai hosszú emigrációja során élő oszlopa lett egy megingathatatlan keresztény-magyar világnézetnek és emberlátásnak is. Szerteágazó tehetsége, megalkuvás nélküli jelleme, a magyar múltat intellektuálisan áthálózó ismeretei és tudása révén legalább olyan volt a kommunizmus uralma idején, mint a szabadságharc neves száműzöttjei. Nem véletlen, hogy hosszú időn át szinte dédelgetve juttatta egymás kezébe tiltott verseit és prózai munkáit az a vékonyka réteg, amely a felpuhult diktatúra éveiben is pontosan érezte, hogy a keresztény-magyar tudat megőrzésében, az értékek helyretételében és jellemerősítésében egyaránt a legfőbb szellemi táplálék: egy-egy Márai Sándor alkotás. Művei nagy létszámú olvasóközönséget mozgatnak meg évtizedeken át. Forrás: Szeghalmi Elemér írásából (Új Ember, 2000. április 9.)
|
