RÓNAY GYÖRGY 1913. október 8., Budapest – 1978. április 8., Budapest 
A kritika mindmáig vitatja: működésének melyik területén, mely műfajban alkotott legmaradandóbbat, legklasszikusabbat Rónay György? Regényíróként, novellistaként, műfordítóként, irodalomtörténészként, esszéistaként vagy költőként érdemes-e leginkább az olvasók figyelmére. Ő maga mindenesetre elsősorban költőnek érezte - vallotta magát. Költőként a Nyugat ún. harmadik nemzedékében szokás elhelyezni, Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Takács Gyula társaságában. E sokszínű, igen nagy jelentőségű nemzedéknek tagjaként alkotott társaiétól jól megkülönböztethető, sajátosan egyéni veretű életművet. Költészetét nyomatékosan jellemzi elkötelezett, a legsötétebb években is bátran vállalt katolicizmusa, legérettebb verseiben egészen sajátos misztikumot fedezhet fel az olvasó; az isteni kegyelemmel való találkozásnak élményét. Rónay György tudósa volt a versnek, poéta doctus, aki bravúrosan mozog minden versformában, minden kompozíciós típusban, ám legmegragadóbb, legátütőbb erejű versei éppen azok, amelyekben ősi egyszerűséggel szól, néhány köznapi szóba sűrítve-sajtolva minden mondandót, minden bonyolult és áttételes élményt.
Forrás: Legeza Ilona honlapja
|
