SAJÓ SÁNDOR 1868. november 13., Ipolyság – 1933. február 2., Budapest 
„Akadémiánk mindig válogatós volt költőkkel szemben. A választással ebben az esetben is hangsúlyozta azt, hogy Téged kiemelkedő egyéniségnek ismer el a magyar költészet terén. Köteteidnek sorában igazi eredeti lírai tehetség szólalt meg. Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem tisztán személyi élményekből fakadó költeményeidben is. Jól esett élveznünk ezt a tartalomban, nyelvben, formában igazán magyaros költészetet, de nem tévesztett meg bennünket költészeted tartalmi magyarsága. Mi költészetedben a művészi értékeket helyeztük mindenek fölé, a tartalom és forma benső összhangját, a költészet románcát, a nyelv muzsikáját. Te megmutattad azt, hogy a nyelv erőszakolása nélkül, keresett szimbolizmus nélkül is lehet a költői szónak új színt adni. Szóművészetedet iskolázta a stilisztikai tudatosság, melynek tartalmas tanulmányokban is bizonyságát adtad, úgyhogy erről az oldalról is a tudósok társaságába illesz. Te a magyar költői szólást tovább fejlesztetted amellett, hogy meleg szívedből, költői érzésedből tápláltad a nemzeti lelket.” Forrás: Négyessy László: Elnöki beszéd Sajó Sándor székfoglaló levelező taghoz.* In: Akadémiai Értesítő, XLIII. kötet, 453. füzet, 1933 január-május * (a Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben levelező tagjává választotta Sajó Sándort)
|
