SZENCI MOLNÁR ALBERT 1574. augusztus 30., Szenc – 1634. január 17., Kolozsvár 
Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. Igaz, a nyelvtudományban múlhatatlan emlékű nevet biztosított magának. Pedagógusként és a kálvini teológia szakembereként a világhírű professzorok közé küzdötte fel magát. De mint költő: Balassi után és Bacsányi előtt senki se közelíti meg nyelvi és formai nagyságát, eredetiségét. Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt, tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestsellerlistán.
Forrás: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
|
