SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS (? - 1549?) 
Verseiben teljesedett ki irodalmunknak az a csírájában már korábban megfigyelhető vonása, hogy a költő a nemzet lelkiismerete, aki a nemzet politikai-erkölcsi tanítását tekinti legfőbb feladatának. Izzón indulatos énekeivel új hang jelentkezett a magyar nyelvű énekköltészetben. A ferencesrendi szerzetesből lett lutheránus prédikátor az 1540-es években működött az északkelet-magyarországi Tállyán. Szenvedélyes műveivel oly korban lépett fel, amikor a magyar nyelvnek kellett átvennie a nemzeti tudat ébrentartásának szerepét és feladatát. Érzelmeinek ereje, gondolatainak súlya, felelősségtudata szavainak is szárnyat adott, s az íróban akaratlanul is felébresztette a költőt. Stílusában szerencsésen olvad össze a középkori egyházi, a deák és a vágáns énekhagyomány, valamint a Biblia hatása. Versei Bornemisza Péter 1582-ben kiadott énekeskönyvében maradtak fenn. Forrás: Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket című könyvéből
|
