TINÓDI SEBESTYÉN 1510 körül, Tinód – 1556. január 30., Sárvár 
A 16. század fontos műfajának, a históriás éneknek volt mestere. A korábban inkább csak szóbeliségben létező história Tinódi idejében vált a kéziratos költészet jellegzetes műfajává. Tinódi a jelenkorú eseményekről tudósított, ezzel a históriás ének műfaján belül kialakította az úgynevezett újságoló éneket. Adatait szemtanúktól szerezte be, pontosságra, feltétlen igazmondásra törekedett. A Cronica előszavában ő maga írja: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.” Információi annyira megbízhatóak, hogy a történészek verseit hiteles történeti forrásnak tekintik. A Cronica első részében folyamatos történetté fűzte össze énekeit. János király halálától fogva Eger 1552-es sikeres megvédéséig minden fontosabb eseményt megénekelt. Noha kötetének második feléből kiderül, hogy alkalmanként szórakoztató, mulattató énekeket is írt (Sokféle részögösről), nem tartozott a kor hegedőseinek, mulattatóinak körébe. Nyomtatott kötete arról tanúskodik, hogy tudatosan építette fel életművét, és a kottametszetekkel díszített kiadvánnyal a tudós irodalom szintjére emelte a históriás éneket. Verselése kapcsán fogyatékosságait szokták emlegetni (a „vala–vala–vala” rímeket), pedig semmivel sem írt gyengébb verseket, mint kortársai. Nem Tinódit, hanem a 16. századi anyanyelvű költészetet jellemzi még ez a kezdetlegesség. Tinódi ebből a kezdeti fokon álló mezőnyből kiemelkedve vált első klasszikus költőnkké. Forrás: Vadai István, Szegedi Tudományegyetem
|
