TÓTH ÁRPÁD 1886. április 14., Arad – 1928. november 7., Budapest 
„...ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott - írta Tóth Árpádról Kosztolányi. - Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetesen folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget sose érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a „setét dolgokat”, melyeket „szeretett”, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan. Versei úgy hatnak rám, mint a földön járó angyalok.”
|
