VÁCI MIHÁLY 1924. december 25., Nyíregyháza – 1970. április 16., Hanoi 
Váci Mihály tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A II. világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett, gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 1949-ben Budapestre került, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett. Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang című folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelent Ereszalja című verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel kísért. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon című kötete országos érdeklődést keltett, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyelt költészetére. A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy népszerűsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye volt egy-egy Váci-vers. Az irodalmi közéletben is aktívan részt vett: az Élet és Irodalom munkatársa, majd később az Új Írás folyóirat szerkesztője lett. 1963-tól országgyűlési képviselő. Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatást gyakoroltak gondolkodására és költészetére egyaránt. Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál. Halála után vita indult megítéléséről, bár folyamatosan jelenhettek meg kötetei. A rendszerváltás idején a bírálók hangja erősödött fel, vagy elhallgatták. Személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja.
Forrás: Wikipédia - A szabad lexikon |
