WASS ALBERT 1908. január 8., Válaszút – 1998. február 17., Astor 
Wass Albert regényíróként, novellistaként, költőként, emigráns politikusként és nagyhatású közíróként is zsoltáros-szavú író. Zsoltáros idők Homérosza. Nem felejti, s nem feledteti a XVI. századi Tinódi Sebestyén táncba szőtt ritmusainak magyar igazságát: „Ti magyarok! jobb ha mind eggyé lésztök, / Mint eddig egymást ne úgy szeressétök; / Úgy ad Isten jó szerencsét tinéktök, / És megszabadítja idegen néptől földetök.” A Trianon utáni magyarságnak - éppúgy, mint a Rákóczi-szabadságharc bukása után Erdélynek - alapélménye marad a nemzeti szétszakítottság állapotában megfogalmazódó Unió utáni vágyakozás. Egymást váltó és egymásba kapaszkodó generációk a politika sodrában vetettek számot történelmünk fájó realitásaival. Wass Albert sorsát a román impérium alatti megaláztatások sora, a II. bécsi döntés utáni nemzeti együvé tartozás lelkesültsége, a háború után a megalázó menekültstátusz, az emigráció hontalansága, majd Amerikában is a Kárpát-medencei magyarságért folytatott szellemi harc és kiállás jellemzi. A zsoltárt termő idők és írónk homéroszi hangvétele megtalálta műveinek egyetlen és fájdalmas tárgyát, valódi hősét: a II. világháború magyarságát, a létében szétszaggatott, veszélyeztetett, a nemzetlététől majdnem megfosztott népet. Forrás: Turcsány Péter előszava a Wass Albert minden verse című kötetben (Kráter, 2003)
|
