A művelődési ház színháztermét ezen a napon igazi kávéházzá varázsolták a szervezők. A kávéházi asztalokon „nyugatos” könyvek között foglaltak helyet a vendégek. Étlap fogadta az érkezőt, a kávéházi séf aznapi ajánlatával. A „Protokoll aperitifet” Papp Veronika, az est házigazdája (a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola egykori diákja) és Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke adta át a vendégeknek. Étel és ital az ínyencek számára bőven akadt: előételként „Friss, illatos versfalatkákat” fogyaszthattak „Tücsök-módra, zsenge muzsikaágyon” a helyi Tücsökkarnak köszönhetően; majd a főételek következtek a vendég muzsikusok által felszolgálva: „Ropogósra sült verscsíkok gazdagon körítve”, Ínyencfalatok a Nyugat hasábjairól, sárgadinnyés joghurtmártásban a Séf titkos receptje alapján”, „Ködlámpa bőségtál verságyon, gazdagon hangszerelve”, „Versszeletek Székely-bundában, rímes mártással nyakon öntve”; „Magyaros variációk poeticára a világ túlsó szegletéből”. Hogy a sok jó falat ne feküdje meg a gyomrot, az Ady-, Babits-, Karinthy-, Illyés-pincészet „borait” szolgálta fel a büki Sok-Szín-Pad, de a versmondóknak köszönhetően akadt itt „Zöldtea különlegesség a Pál utcából”, „Eszpresszó a klasszikus magyar tradíciók szerint készítve, a Füst Cukrászműhelyben készült marcipánnal”, sőt, meg lehetett kóstolni „A Nyugat szerkesztőségének kizárólagos szíverősítőjét” is, amely „több száz éves titkos recept alapján készült”.

   A koncerten a büki Tücsökkaron és a büki Sok-Szín-Pad színjátszóin túl a verszene műfajának több neves képviselője lépett fel: Decsi-Kiss András (Decs), Dinnyés József (Budapest), a Hangraforgó együttes (Győr), Joós Tamás (Szombathely), a Miújság? zenekar (Budapest), Róbert Viktor Antal (Győr), Savanya István (Calgary – Kanada), a Strófa trió (Budapest), Székely-Nagy Gábor (Budapest).

   A fellépők barátságból és a megzenésített vers műfaja iránti tiszteletből, mindenféle gázsi és útiköltség-térítés nélkül vállalták a hosszú utazást, az azzal járó bonyodalmakat és kellemetlenségeket. Nekik köszönhetően valódi kis versfesztivál kerekedett a koncertből.

   A műsor után vacsora várta a fellépőket, s végül kötetlen beszélgetéssel, zenéléssel zárult az este. A büki verskoncert újabb alkalmat teremtett arra, hogy a műfaj képviselői fontos szakmai kérdésekről folytassanak eszmecserét. Megalakult a Hangraforgó Kulturális Egyesület, szó esett a győri InternetVers Fesztivál szervezési kérdéseiről. A verszenélők eddig évente háromszor találkozhattak egy-egy fesztivál keretében, januárban Szombathelyen az Énekmondó Találkozón, áprilisban Győrben az InternetVers Fesztiválon, júliusban pedig szintén Szombathelyen, az Országjáró Dalosok Találkozóján. Három évszak, három fesztivál. Az őszi műfajtalálkozónak idén Bük városa adott otthont, a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola és Vendéglátóipari Szakiskolának, a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtárnak, Bük Város Önkormányzatának és több büki vállalkozónak köszönhetően.

   Már az ókorban is szüksége volt a művészeknek egy-egy pártfogó személyre, aki nemcsak eszmei, de anyagi támogatást is nyújtott számukra. Horatius és Vergilius korában e nemes feladatot Maecenas római lovag, Janus Pannonius korában Mátyás király vállalta fel, a büki Tücsökkar jubileumi ünnepén pedig azok a büki vállalkozók, akik még hisznek a művészet, a vers, a zene erejében. Az, hogy ebben az elszemélytelenedett, globalizálódó világban még ma is vannak olyanok, akik áldoznak a kultúráért, csodálatos dolog. S hogy is lehetne másképp? A szervezők úgy vélik, hogy Bük városa összefogás terén példásan vizsgázott. Sokan dolgoztak azért, hogy a versünnep méltó legyen.

   Köszönet a fellépőknek, és mindazoknak, akik segítették, támogatták a szervezők munkáját. Reményeink szerint jövőre is lesz őszi versfesztivál.