|
A BÜKI TÜCSÖKKAR A KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁLON 
„Vers az, amit megírni és mondani, elénekelni, eljátszani, elfelejteni, újra és újra felidézni, magunkban szavanként ízlelgetni kell, lehet, tanácsos. Hazavinni, néha letisztogatni róla a zsebpiszkot. És fesztivált szervezni köré, mert lírából alapjáraton ugyancsak kevés jut manapság.” (Csider István Zoltán, Népszabadság, 2007. október 20.)
2007. október 17-én a büki Tücsökkar és a szombathelyi Capito Gitárklub a budapesti Merlin Színházban vendégszerepelt. A Kaleidoszkóp önmagát Közép-Európa legnagyobb költészeti seregszemléjeként hirdette, ahol a vers valamennyi írott és színpadi formája bemutatkozik. Célja a vers, a színház és a zene népszerűsítése, a jövő tehetségeinek, sztárjainak felkutatása, a tömegek megmozgatása, a kulturált szórakoztatás. A versenyprogramban hivatásos és nem hivatásos költők, versmondók, színészek és előadóművészek több kategóriában (költészet, versmondás, mozgásszínház, népköltészet, performance-ok, énekelt- és megzenésített versek, stb.) mérik össze tudásukat, tehetségüket. A fesztivál célja visszaállítani a versek hétköznapiságát. A szervezők úgy tartják, itt nem a verseny a fontos, hanem a páratlan találkozás vers és ember, költő és versmondó között. A Magyar Versmondók Egyesülete 2007 szeptemberében az elküldött hanganyagok alapján elfogadta a büki Tücsökkar nevezését is a 9. Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztiválra. A jelentkezők közül a produkciók 65 százalékának biztosítottak helyet, ami azt is jelzi, hogy a befogadott előadások színvonala nagyon magas volt. Az egy héten át tartó, nagy neveket is felsorakoztató VersFesztivált 2007. október 15-től 21-ig rendezték meg a Merlin Színházban. A verszenei kategóriában, ahol a büki Tücskök is bemutatkoztak, olyan előadók vettek részt, mint a budapesti Székely Műhely zenekar, a pécsi NeoFolk együttes, a budapesti Kosbor vagy a győri Hangraforgó. Vas megyéből mindössze négy produkció vett részt a fesztiválon: Joós Tamás és a Vasi TIT Irodalmi Kör Szombathelyről, a celldömölki Soltis Lajos Színház, a szentgotthárdi Újvári Gyöngy és a büki Tücsökkar. A zsűri tagjai voltak: Szűcs Katalin Ágnes kritikus, a Critikai Lapok főszerkesztője; Molnár Anna Zsuzsanna színművész, magánénekes, a Miskolci Nemzeti Színház tagja; Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke, a Versmondó folyóirat főszerkesztője; Wiegmann Alfréd színházi és televíziós rendező; Solténszky Tibor dramaturg, a Színházi Dramaturgok Céhének elnökhelyettese, a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke; Pataki András a Magyar Versmondók Egyesületének gazdasági és szervezési igazgatója; valamint Nagy András László színművész. Bár a kis Tücskök és Capitos barátaik egyaránt nagyon ügyesek voltak, a közönség távolmaradása bizony szomorúsággal töltött el minket. A nagyszínpad nézőterén – talán a kora délutáni időpont miatt – mindössze tizenketten ültek. A zsűri értékelésére másnap délelőtt került sor. Rengeteg pozitív kritikát hallottunk: Először is gratuláltak, ilyet még nem hallottak, nem jellemző, hogy gyerekek, és főként ilyen kis gyerekek megzenésített verseket énekeljenek... Csodálatosnak ítélték a műsort, feltöltődtek... Milyen jó, hogy ezek a gyerekek zenével és versekkel szocializálódnak, és nem a televízió „hülyeségeit”, értéktelen műsorait bámulják nap mint nap... Szép hangúak a kis Tücskök, ügyesek, és – eltekintve a hangszeres tudás hiányosságaitól – nagyon szépen szerepeltek... Egyik zsűritag, bár nem hallott minket személyesen, mégis szót kért. Egy színésznője, miután elkészítette színpadra lépése előtt sminkjét, engedélyt kért tőle, hogy hadd hallgasson bele a Tücsökzenébe. Néhány dal után azonban kijött a színházteremből, mondván, hogy már így is megkönnyezte az előadásunkat, és ha továbbra is bent marad, teljesen szétfolyik a sminkje... A Népszabadság hasábjain is elismerő sorokat olvastunk: „Valahogy mindig csalhatatlan érzékkel nyúlunk a tutiba. A vasárnapig tartó, nagy neveket is felsorakoztató Kaleidoszkóp Versfesztivál szerdai programja délután egykor kezdődik a pesti Merlinben - fél háromra már túl is vagyunk két erotikusan túlfűtött, helyesebben a túlfűtöttség látszatát keltő produkción... A büki Tücsökkar és a szombathelyi Capito gitárklub fúziója aztán választ ad a kérdésre, hogy miért is jöttünk tulajdonképpen: magyar költők megzenésített verseit adják elő ének- és gitárhangon, xilofonon, valamint ritmushangszereken. Többek között Ady Endre, Áprily Lajos, Farkas Árpád, Juhász Gyula, Kölcsey Ferenc, Romhányi József műveit, de Hobo - Szarka, sőt Cseh Tamás - Bereményi Géza dal is akad - nagy merítés. Egyet azért sajnálunk: a tizenkilenc előadó többen van, mint a közönség zsűristül.” (Népszabadság, Csider István Zoltán, 2007. október 20.) 
Természetesen – ahogyan egy minősítő fesztiválon illik – negatív kritikával is ellátták a kis csapatot. Többek között furcsállták azt, hogy – bár mint tudjuk, egy fesztiválon szerepeltünk, amihez véleményünk szerint a zsűritagokon kívül a közönség is hozzátartozik, sőt, továbbgondolom, ha nem is profi, de (amatőr) előadók vagyunk, akiknek (ha hiba, ha nem), bizony szüksége van a közönség visszajelzésére... A zsűritagok nem értettek egyet a műsorválasztással, túlságosan is sokszínűnek találták a programot... Nem tetszett nekik az sem, hogy minden verset néhány mondattal bemutattunk, és szóvá tették azt is, hogy a műsor végére iskolai ünnepély-, sőt, „mozgalmi” jellege lett a produkciónknak. Valóban, a műsor végén több olyan vers is szerepelt, amely a hazához, vagy akár nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódik. Aki járt már a műsorainkon, tudja, hogy valóban szeretjük, és bárhol szívesen énekeljük az ilyen jellegű dalokat. Azt a kérdést pedig, hogy Dévényi Ádám Hősök terén című dalának, vagy Ady Endre A föl-földobott kő című versének mozgalmi jellege van-e, úgy hiszem, válaszolja meg mindenki magában. Mi is ezt tettük... Tehát a zsűri kritikáját meghallgattuk, és – amit belőle építőnek érzünk – igyekszünk is megfogadni. A két nap jól sikerült, és bár kicsit csalódottak voltunk a Fesztivállal kapcsolatban, azt gondolom, a gyerekek élményekkel feltöltődve tértek haza. A két társaság pedig a két nap alatt igazán jól összekovácsolódott, így már tervezzük a további közös programokat. 
Október 21-én, vasárnap 17 órától nagyszabású díjátadó GálaEstet rendeztek, televíziós felvétel keretében, amelyen a fellépő társulatok képviselőinek jelen kellett lenniük. S bár a zsűri nyilatkozata alapján a Tücsökzenészek mindenképpen várhattak nyilvános elismerést produkciójukért, mégis – ahogyan később a szervezők informáltak minket – „az akarás valahol útközben bizony elakadt”. Így a csoport képviselője üres kézzel tért haza a gáláról. A fesztiválról hazatérvén, zenész barátainkkal (akik közül többen szintén felléptek a Merlin színpadán) beszélgetve arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a fesztivál sajnos nem az előadókért és nem az előadókról szólt. Ilyen bakiknak egy állítólagos profi fesztiválon nem szabadna előfordulni. Mintha a fesztivál szervezői is éppen annak a médiának a hatalmába kerültek volna, amelyet ők maguk is elítélnek... Mi azonban mégis azon szerencsések közé tartoztunk, akiknek produkcióját nemcsak a kiírás szerint, hanem a valóságban is végigkísérte a Magyar Televízió kamerája, így december 25-e és 28-a között, délutánonként várhatjuk, hogy az MTV műsorán felhangzik a Tücsökzene. Az utat pedig, amelyet négy évvel ezelőtt elkezdtünk, folytatjuk. Akiknek a győri Hangraforgó együttes tagjai (akik ma már a versmegzenésítés klasszikus, példás művelői) ilyen levelet írnak, amellyel most soraimat zárom, azok bizony nem hátrálhatnak meg. „Milyen is a kaleidoszkóp? Ahogy forgatod, úgy változik a látvány... Az, hogy velünk elbántak, nem túl érdekes, (rajtunk hozták be az elcsúszott programot, amellyel úgy félrelöktek minket, hogy nem csak a tv-stáb, a zsűri 6/7-e, de még a pesti barátaink 90 %-a is elpárolgott...) mi harcedzettek vagyunk, és nem rendít meg bennünket a tipikusan pesti sznob közeg érdektelensége. Csak az bánt, hogy Nektek, akik saját korosztályotokban „koraérettek” vagytok, fölfogjátok a nemzet, nyelv, kultúra fontosságát, még Nektek sincs kegyelem! Jó korán szembesültök egy korrupt világgal, amelyben már a verseny sem tiszta. Olyan politikai légkörben vagyunk, ahol a fejekben totális káosz uralkodik, ahol előfordulhat az, hogy egy énekmondó ünnepi műsorából ki akarják húzni Radnóti Erőltetett menet-jét, mondván, hogy Radnótit ne játsszon az illető, mert Radnóti zsidó. Nem marad más hátra, mint hogy továbbra is erőt sugározzunk felétek! Veletek vagyunk, továbbra is biztatunk, hogy ne vegye el a kedveteket senki és semmi, építsétek tovább a Tücsökkart, az út helyes, az irány jó, a cél pedig szent!” (Hangraforgó, 2007. október 30.)
Bogdán Krisztina és a büki Tücskök
|
