vitaindító írás    

   A minap arról vitatkoztunk egy zenészkollégával, vajon milyen dolog olyan verset megzenésíteni, amelyről már van tudomásunk, hogy valaki megzenésítette, sőt, azt az illető szólista vagy zenekar folyamatosan repertoáron tartja. Itt most nem egy dal vagy dalrészlet alkalmazásáról, ellopásáról van szó (adaptáció - koppintás - plágium), hanem arról, hogy egy-egy énekelt vers óhatatlanul versenyhelyzetbe kerül, a hallgatóközönség az egyiket jobbnak fogja találni a másiknál. No, de melyiket?

   Nagyon érdekes szituáció, amikor egy találkozón, fesztiválon ugyanaz a vers kétszer-háromszor is elhangzik más-más előadótól, más-más felfogásban, stílusban. Nekem az a tapasztalatom, hogy az előadók általában nem ismerik a másik fellépő aznapi műsorválasztását, így véletlenszerűen kerülnek egymás mellé a dalok. Az azonos verseket megéneklő előadók közül a másodiknak még volna módja átalakítani a műsorát (ha a szóban forgó helyett van más előadni való), s ha ezt nem teszi, mi az oka rá, hogy mégis „versenyezteti” a dalt?

   A ma élő költők vagy az elhunytak jogörökösei több előadónak is megadják az aláírást ugyanannak a versnek/dalnak az engedélyeztetéséhez. Ők, bár bizonyára állást foglalnak amellett, hogy melyik zenésítés tetszik jobban, nem gördítenek akadályt a muzsikus érvényesülése útjába. Van-e olyan eset, amikor a költő/jogörökös „betilt” egy dalt?

   Az esetek nagy többségében a zenésznek nincs tudomása arról, hogy amelyik verset kiszemelte magának, már valaki más is megzenésítette. Ha idővel ki is derül számára, nem dobja el, hanem használja tovább a saját verzióját. De biztos van olyan muzsikus is, aki nyomon követi pályatársa működését, és önálló kutatómunka híján a másik fellelt forrásversére csap le, s jó, ha csak a versre! Etikai kérdések ezek? Létre kell hoznunk a műfajnak egy „Etikai Kódexet”, amelyben benne foglaltatik, hogy nem illik olyan vershez nyúlni, amelyről tudomásunk van, hogy már „foglalt”?

   Sokan vagyunk, akik önálló stílusban verseket zenésítünk, a zenénkhez a forrásanyag maga a vers. De szabad-e a már dallammal ellátott korabeli énekelt verseket (Balassi, Tinódi Lantos, Csokonai, Pálóczi Horváth, stb.) új, más zenével felöltöztetni? Ez is része az Etikai Kódexnek?


   Költők, zenészek véleményét, hozzászólását várjuk a feltett kérdésekre. E célból a Nyílt fórumban nyitottunk egy témakört Etikai Kódex? címmel. Mi magunk - a Hangraforgó együttes - pont az illendőség folytán nem kívánunk egyik kérdésben sem állást foglalni. De bízunk abban, hogy nélkülünk is jó eszmecsere indulhat el e honlap hasábjain!


Faggyas László, 2007. május 28.