|
DECSI-KISS ANDRÁS 
2003-ban volt aktuális József Attila: Születésnapomra című versének kezdősora. Kilenc év fuvolázás és egy rövid szaxofonos kitérő után nem sokkal a berlini fal leomlása előtt kezdtem magamtól gitározni. Eleinte csak azért, hogy néhány akkordot lejátszva, „tábortüzes dalokat” tudjak énekelni. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem elég. Így aztán Bill Haleytől rock and rollt, Eric Claptontól bluest, jelenlegi zenekarom, a Szekszárdi Gitárkvartett vezetőjétől klasszikus és flamenco technikát tanultam. Már középiskolás koromban feltett szándékom volt, hogy a korosztályomnak valahogy megmutatom, milyen szépek azok a versek, amiket tanulunk. A megzenésítés tűnt kézenfekvőnek. Eleinte hangulatukban illő, ismert dallamokat kerestem a versekre, később kezdtem saját zenét írni. Ma is szem előtt tartom a kamaszok korosztályát, nekik, az általuk hallgatott zenéhez közeli stílusban készülnek versmegzenésítéseim. A hozzám hasonlóan egy gitárral kiállók általában a vers szépségéhez adják a muzsika szépségét. Én a vers erejéhez társítom a zene erejét, így hozva közel a fiatalokhoz, akik mivel tanulják, ki nem állhatják a verseket és el nem tudják képzelni, hogy az lehet jó is. (Ugye, emlékszik még mindenki, milyen is volt muszájból verssel foglalkozni?) A lendületes gitárjáték, a sodró ritmusok viszont áttörik ezt a gátat, így célba ér és akarva, akaratlan megérinti őket a vers. A rockos-bluesos dallamok közé becsempészek egy-egy lágyat is vagy különböző zenei finomságokat, érdekességeket (moduláció, páratlan ritmus, különleges pengetés, stb.), hogy minél több fajta zenei értéket is halljanak. |
