SZÉKELY-NAGY GÁBOR



   Még a gimnáziumban ragadtam először gitárt a kezembe, igaz az akkor népszerű dalokat próbáltuk mindannyian utánozni, a Beatlestől kezdve az Illésen át a Cream-ig és Jimi Hendrix-ig bezárólag... szép is volt! Aztán egyszer csak jöttek az irodalmi műsorok, ahol már verseket kellett játszani, emlékszem egy Villon-Faludy ballada az elsők között volt akkor, az Akasztófavirágok balladája. Később játszottam katolikus ifjúsági zenekarban is néhány fontos évet, nejemet is itt ismertem meg.
   Majd az egyetemi évek alatt találkoztam barátaimon keresztül a Kaláka zenéjével, és akkor kezdtem el komolyabban versekkel foglalkozni, elsőként József Attilával, Nagy Lászlóval, aztán sorban a többiekkel, főként a Nyugatos költőkkel, de látván a Kaláka és Sebőék munkásságát szélesebben is mertünk meríteni, Csokonaitól egészen Rab Zsuzsáig. Ezeket a dalokat a Bárka együttes játszotta a nyolcvanas években, aztán visszakerültek a fiókba... Családom gyarapodásával a zene kicsit hátérbe szorult, majd 93-tól indult újra, ekkor már önálló irodalmi műsorok formájában. Ezekből készült két kazetta, 95-ben a József Attila dalok, egy évre rá pedig az Iciri-piciri, gyerekdalokkal. Két szép évet fordítottunk zenésztársaimmal és a táncosokkal a Jövendölések c. misztériumjátékra, mely ószövetségi szövegekre készült. Népzenei alapokkal, különös zenei világot ragadtunk meg akkor, ma talán világzenének neveznénk, ami 98-ban született.
   2000-ben Kötődés címmel írtam egy misekompozíciót, melyet néhányszor elő is adtunk, aztán elnyelte a feledés. 2001-ben pedig megalakult a hét évet megért Székely Műhely Zenekar, mely igen sokat letett az asztalra, négy lemez és két könyv formájában. A dalokat Dara Vilmossal ketten komponáltuk: a legszebb magyar versekre, és néhány saját szövegemre is készült muzsika. A két kötet versek, novellák, melyekben az első sajátom, a második pedig két költőtárssal, Sárhelyi Erikával és Savanya Istvánnal közösen készült.
   Idestova harminc éve írok és zenélek, hát ennyi született belőle, meg az a sok-sok szép élmény, és emlék, ami társaimmal e harminc éven át végigkísért.
   Azt hiszem és vallom, hogy a költészet igenis hatalom, különösen egy olyan korban, ahol már nincs érték és mérték, ahol minden visszájára fordul. Ekkor válik igazán nemessé a mi hivatásunk, mindazoké, akik erre tették fel az életüket, a megzenésített, énekelt versekre, és egyetlen kincsünkre: szép magyar nyelvünk megőrzésére.