Dinnyés József írása    

   A költőhöz az első utam Buda Ferenctől vitt. Ő mondta, hogy keressem meg, érdemes. Az Ébresszen aranysíp című Buda kötet után voltunk. Stoppal utaztam. Nyíregyházára. A Luther-háztól, a kórház előtt végiggyalogolva jutottam ki a város szélére. Nagykállóban megtudtam, hogy a Kelet-Magyarország szerkesztőségében van, benn a városban. Szinte futva mentem Kálló szélére. Hamar felvett valami, de amikor szálltam ki, hosszabbat léptem, és a nadrágom ülepén a varrás teljesen szétbomlott. A pulóverem levetettem, a derekamra kötöttem, hogy hátul, kötényszerűen eltakarja kivillanó alsó fertályomat.

   A szerkesztőségben megtaláltam Ratkó József költőt, akinek akadozva elmondtam, hogy az Éjszaka című versét megzenésítettem és az Egy ágyon, egy kenyéren is kész van. Nem nagyon értette, hogy mitől vagyok megszeppenve és azt sem értette, hogy miért nem kezdem kibontani gitáromat, hogy megmutassam az énekelt verseket. Amikor a szétrepedt nadrágomra hivatkozva tűt, cérnát kértem a titkárság hölgyeitől, már értette és olyasmi fordult elő, amire sokáig emlékezni fogok; kivette a kezemből nadrágomat, a tűt, cérnát és varrni kezdte a szétbomlott vásznat.

   Hamar napirendre tért a két dallam fölött és más versek dallama felől érdeklődött. Elsősorban, miután repertoárom névsorát felolvastam, Nagy László, Buda Ferenc, Kalász László műveire írt dallamaim érdekelték. Utassy József, Kiss Benedek versei után elkészült a pelenka-öltéssel és visszavehettem a nadrágom.

   Emlékezetből egy-két jellegzetes énekes-hibát fedezett fel akkori munkáimban. Kifogásolta, hogy az igekötőket felütéssel elrejtem az előző taktusokba. Szerettem volna megvédeni munkám, mondván a hosszabb, hangsúlyosabb kottafejekkel szeretném megszólaltatni a szavakat. Akkor meg a névelők ritmusának elfelezését, szinkópa-szerű ritmizálását kifogásolta. Ezeket a verstől, a vers ritmusától eltérő zenei megoldásokat nem tartotta tetszetősnek, aggódott, a vers nyelvéből adódó ritmusok átrendezik a vers ritmusát. Nagyon fontosnak és nélkülözhetetlennek tartotta a nyelv segédeinek pontos és hangsúlyos ábrázolását, az én esetemben a vers pontos zenei bemutatását.

   A versmondó, saját verseit bemutató költőt néhány hónap múlva megismertem, amikor Nagykálló környékén iskolákban, könyvtárakban találkozhattunk az olvasókkal, diákokkal. Versmondásával, inkább versbemutatásával a hallgató figyelmét lekötötte, lenyűgözte. Minden szót pontosan ejtett. A hangsúlyt előre helyezte és a gondolat, azaz a versszak, a vers végére leereszkedett a ponthoz, a befejező írásjelhez. A vers központozásához igazodva váltotta a hangnemeket, mindig a képzeletbeli kotta előjegyzéseihez igazodva. Kvintváltó volt versmondása, mondhatni a pentaton versmondás volt a stílusa. Ha más költő alkotását idézte, akkor kiemelte, más hangszerekkel mondta a művet, amivel a magyar költészet igazságait, a napi próbáltatások nehézségeihez kért segítséget. A versek nélkül élő ember hátrányait illusztrálta. Az ő szájából felismertem a versnélküli ember kiszolgáltatottságát. Programzenévé hangszerelte József Attila, Nagy László és a kortárs költők műveit. Ratkó József az emberi hang tanítóhangsúlyával vitte előre a vers gondolatait.

   Azóta is ezt a zenét figyelem költeményeiben. Ezt az önvédelemre buzdító hangsúlyt, programzenét keresem soraiban.


Forrás: Dinnyés József honlapja