Zene és költészet
Egy zenekarvezető gondolatai

László József írása     

   A magyar versfaragók már a kezdetektől ráéreztek arra, hogy a vers mondanivalója, kifejezőereje megsokszorozható, ha zenei kísérettel, énekelt formában adják elő. A dallam, a harmónia, a ritmus fokozott rezonanciára készteti az érzékenységet, a mondanivaló sajátos átélését teszi lehetővé.

   Az énekelt, vagy megzenésített vers a költészet és a zene egységének kifejeződése. A kettő kölcsönhatásának következtében a szövegi tartalmak felerősített formában jelentkeznek, a zenei mondanivaló pedig sajátos megfogalmazásban válik lehetségessé.

   Kezdetben a zene egyszerű kísérő szerepet töltött be, az akkori viszonyok között a vers szebb, hatásosabb előadását tette lehetővé. Az újabb alkotásokban azonban egyre inkább megnyilvánul az a törekvés, hogy a versre írt zene önálló esztétikai üzenettel bírjon, mintegy másfajta kifejeződése legyen a szövegi jelentésnek.

   Igen változatosak a műfaj kínálta zenei lehetőségek. A zeneszerző mondhatni korlátlan alkotói szabadságot élvez, nem kell feltétlenül kötődnie valamely irányzathoz, önálló stílust teremthet: akár a létező zenei formák sajátos szintézise, akár egyéni nyelvezet megalkotása révén.

   A magyar verséneklés lehetőség a zenei hagyományok átmentésére, átlényegítésére - a megfelelően beépített népdalelemek, motívumok felerősítik az esztétikai hatást. Ugyanakkor módot kínál a modern zenei építkezésre, a régies és az újszerű ötvözésére.

   Különös figyelmet érdemelnek a műfajban rejlő ízlésformáló, személyiséggazdagító funkciók.

   Az elszemélytelenítő, manipulatív, a szubkulturális törekvésekkel átszőtt világban az anyanyelvi kultúra egyre hátrányosabb helyzetbe kerül, ezzel szemben a külföldről beáramló, kétes értékű divatáramlatok fokozott népszerűségnek örvendenek. Az idegen-utánzás az önbizalom hiányát, a saját értékek iránti bizalmatlanságot, az értékek válságát jelzi.

   A zenei könnyűműfajok, gyakran szubkultúrai produktumok egyik fő jellemzője a könnyeneladhatóság, a pénzreválthatóság. Az iparszerű szórakoztatás tömegbutító eszközzé degradálja a zenét, divatáramlatokba erőltet tömegeket, s a belső ürességet külsőségekkel takaró magatartásformákat alakít ki.

   Ezzel szemben a verses zenék mélyebb gondolatokra irányítják a figyelmet, az esztétikai élmény bensőségesebb átélésének adnak helyet. A sajátosság jegyében születnek, annak vállalását és tiszteletét sugallják.

   Nevelési céllal, valamint az irodalmi-esztétikai oktatás hatékonyságának növelése érdekében a zene és a költészet összekapcsolása már gyerekkorban elkezdhető. A verséneklés azzal a lehetőséggel bír, hogy életkorhoz alkalmazható. Az a kisgyerek, aki játék közben, az együtténeklés örömével sajátítja el a verseket, önkéntelenül megtanulja tisztelni anyanyelvét, megbecsülni hagyományait: értékorientált fiatallá, felnőtté válik. Képes lesz a mélyebb gondolatiságú zenei-költői üzenetekre is ráhangolódni és távol tartani magát a személyiséget elgépiesítő, kizárólag az ösztönöket manipuláló hatásoktól. Ilyen tekintetben válhatnak az énekelt versek óvodákban, iskolákban az irodalmi-zenei oktatás részeivé.

   Író-olvasó találkozók, irodalmi fórumok, könyvbemutatók, tárlatmegnyitók hangulatemelő színfoltjai lehetnek a zenés versek. A műfajok egymásratalálásának eme szép példái hasonló indíttatást válthatnak ki a hallgatókban is: erősítik a másikra való odafigyelést, a másság iránti türelmet, a sajátosságban rejlő értékek felismerését.

   Fokozott odafigyelést érdemelnek tehát a belső forrásokból táplálkozó kulturális értékeket teremtő törekvések. Tudatosan kellene előmozdítani és fejleszteni a hagyományőrző, a szellemi-kulturális örökséget gazdagító tevékenységek infrastrukturális szerveződését. Közösségeket átfogó művelődési információs hálózatokat, kommunikációs rendszereket kellene kiépíteni. Biztosítani a nem piacorientált, közösségépítő, művészileg hiteles tevékenységek működési feltételeit.

   Az anyanyelvi kultúra manapság rétegkultúrává zsugorodott, a csoport, mely magáévá teszi, számbelileg csekély. Ezért lenne indokolt a tudatos támogatás, a segítségadás az újrafelfedeztetéséhez és széleskörű elterjesztéséhez.


A marosvásárhelyi Kővirág együttes honlapjáról