Sonkoly István írása  

   A költői és zenei nyelv azonos tőről fakad. A költészet és a dallam együtt él az ősi művészetben. A régi énekmondók énekeiben szoros kapcsolatban van a vers és a melódia. Nemzeti nagy költőink, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany költészete nyomán virágba borul a dalköltészet is. Költőink színe-java, így Balassi, Csokonai, Arany János maga is dalszerző, sokszor ismert dalok ritmusára fogan egy-egy versük.

   A XX. század költői közül Adyt kivéve egyik verselőnknek sem oly gyújtó a hatása a magyar vokális zeneirodalomra, mint József Attiláé. Úgy tetszik, mintha soraiban észrevétlenül szunnyadna a dallam, csak felszínre kell bányászni, mint a fekete gyémántot. S ezek a leletek, ezek a szárnyaló dallamok a verssorok ikertestvérei.

   Nemcsak zongorakíséretes műdalok, hanem egynemű és vegyeskari kórusok, kantáta, sőt zenekari concerto is zengi magnetikus erővel József Attila mély zeneiségű sorait, melyek az új idők igazi új dalai.

   Első megzenésítését Reinitz Bélának, ennek a lelkes, ügyvédből lett zeneszerzőnek köszönhetjük. Reinitz szakít a joggyakorlattal, s minden idejét a dalszerzésnek szenteli. 1909-től kezdve egészen az 1919-es tanácskormány megszűnéséig a Népszava zenekritikusa. Itt lelkesen harcol minden haladó zenei gondolatért.

   Ady-rajongó, s zenébe önt több, mint 100 Ady-költeményt. Egyben felismeri József Attila jelentőségét, s megzenésíti az 1931-es Mama c. versét. E megzenésítés annyira jellegzetes, hogy a Zeneműkiadó Vállalat 1955-ben ismét kiadja ezt Reinitz más dalaival egyetemben is, hozzá maga Kodály, Reinitz egykori fegyvertársa írja az előszót. Reinitz a versritmust triolás egységbe szedi. Bár dallamvezetése a szavalóének felé hajlik, recitatívszerű, mert sok benne a hangismétlés, s a kabarédal stílusjegyeit viseli, mégis nagy az érdeme: József Attila sorai Reinitz dallamosítása révén terjednek, népszerűsödnek. E vers népszerű a muzsikusok közt, Székely Endre és Kerekes János is megzenésíti.

   Saját útját tapossa Farkas Ferenc a műdalaival. Mind melosza, mind feldolgozó készsége mélységesen elüt Kodály és iskolája hangvételétől. Meglátszik, hogy Siklós, majd Respighi zeneszerzői iskolájának neveltje. Dallamosítása folyamatos, inkább csillogó, mint elmélyedő, de könnyen appercipiálható. Rövid dalformában dolgozza fel a Perc, Gyöngy, Betlehemi királyok, Jut az ember sorait. Az utóromantika vizein evez Gárdonyi Zoltán, a kitűnő teoretikus a Keresek valakit c. hangulatos dalával. Rutinos dalszerző Kardos István, ki Tóth Árpád, Ady megzenésítései után élénk figyelmet kelt jónéhány József Attila-dalával is.

   A Hősi ének című Hunyadi-oratórium szerzőjét, Sugár Rezsőt a Szépség koldusa inspirálja, (dala a Zeneműkiadó Vállalat egyik nagysikerű újdonsága). Pentaton fordulatokban gazdag a dallamvezetése. Jellegzetes a zongorakísérete, hangfestő jellegű a középső részében lépcsőzetesen felfelé kúszó basszusszólama, mely jelképezi a szöveg érzelmi fokozását.

   Kadosa Pál Ringatójának lágy dór hangnemű dallamát finoman bekeretezi az alaphangon nyugvó orgonapont a zongorakíséretben. Külön tárgyalást igényelnek Ránki György dalai. Az Emberiségben gazdagon cifrázott melódiáját először zongorakíséret nélkül halljuk, majd támogatja a dallamát a kíséret, kvart s kvintekre épített mixtura jellegű akkordokkal. A Dúdoló szignálszerűen végződő dallamsorait alátámasztják tercnélküli kvinthangzatok.

   Jellegzetes s ötletes a Medvetánc, staccaton-hangzó alaphangja végigvonul orgonapontként a zongorakíséretében. Dallama kihangsúlyozza a tritonuszt, a bővített negyed hangközt. A kíséret bázisául szolgáló akkordcentrális reálisan kifejezi a vers eszmei mondanivalóját.

   Még Vasadi Balogh Lajos Tiszta szívvel, Szegényember balladája, Jaj majdnem szétfeszít a szerelem c. megzenésítéseit említhetjük meg. A Szegényember balladáját feldolgozza még Vándor Sándor is, ki a munkásmozgalom élenjáró harcosa volt 1944 előtt. Megemlíthető dalai még a Lopók között szegényember, s Várlak. Az ezévi világifjúsági találkozó pályázatán nyert jutalmat Bazalyi Attila is három dalával, továbbá a Rejtelmek c. vers is bemutatásra került Gaál Jenő zenéjével.

   József Attila verseiből a szociális igazságok eszmeisége árad. Szavai, sorai nem bájos, szentimentális érzések, hanem tragikus önvallomások, robusztus erejű, a kérlelhetetlen végzettel dacosan küzdő ember harci dalai. Kifejezheti-e mindezt maradéktalanul a zongorakíséretes szólóének, a műdal? Aligha. Viharzó, elsöprő lendületű líráját inkább a kórus, a tömegének érzékelteti méltóan.

   Az egynemű karok hangvétele sokszor kesernyés, akárcsak József Attila lírája. Mert az imperializmus ellentmondásokkal telített légköre dacossá teszi líráját. Minden sorából átizzik az egykori közélettel folytatott kitartó küzdelem. Ettől a harcos, kemény öklű, megalkuvást nem ismerő lírától messze esik a nőikar poétikus hangvétele. Teljességében a férfikar érces tónusa, tömör kifejezésmódja revelálhatja József Attila próféciákban bővelkedő, megrázó igéit. Ez az oka annak, hogy egyik-másik harcos szellemű versének megzenésítését két szerző is vállalja, természetesen egészen elütő módon közeledve a gazdag József Attila-i költői hagyományokhoz. Tanulságos megfigyelnünk egy és azonos vers többféle zenei megoldását.

   A Fiatal életek indulóját Halmos László, majd Sugár Rezső írja meg háromszólamú férfikarra, s a Lopók között szegényember bánatos sorait Kardos István, Székely Endre, majd Szabó Ferenc is dallamosítja.

   Kardos ezt strófikusan oldja meg ugyan, azonban dalformája „proteuszi” változáson esik át az ismétlődés folyamán. Telt akkordvételei jól jellemzik a szöveghangulatot. (Kardos kórusa a II. díjat nyeri el az 1947-es M. Munkásdalegylet Szövetségének pályázatán.)

   Ugyanerre a szövegre komponál férfikart Szabó Ferenc is, hol a dallamot a basszus intonálja. Szabó férfikarai közt jelentős még a Dúdoló, a Regős ének, s Hosszú az Úristen zenéje. Valamennyi strófikus megoldású, mert Szabó előtt praktikus cél lebeg; a kórusokat ellátni könnyen énekelhető, jól hangzó művekkel. A Regős énekben régi tradicionális dallamot szólaltat meg lineáris, imitációs jellegű dolgozásmóddal.

   A Dúdoló hatásos kórus feldolgozását megkapjuk még az 1944-ben elhunyt, már említett Vándor Sándor művében is, ki kidolgozza még a Medvetánc és más szövegeket is. (Pl. Mondd, mit érlel...). Továbbá Várnay Péter is feldolgozza a Dúdolót.

   Teljesség kedvéért még megemlíthető az Egyszerű ez Halmos, a Csendes, kévébe kötött reggel... hangulatos sorai Jandek zenéjével. A Betlehemi királyok nemesen egyszerű sorait négyszólamú gyermekkar zengi Ránki György feldolgozásában.

   A Favágón érdemes megfigyelni József Attila költői fejlődését. A Toll c. folyóirat 1929. decemberi számában jelenik meg az első megfogalmazásban, hol az utolsó versszaka még nem hív fel a forradalmi tettre, itt még „az ember szétnéz, mosolyog”. Később eszmél rá a hívó szóra, akkor nyeri el verse a végső alakját.

   A Favágó című verse az eszmevilágának hű tükre. Pörölycsapásként hulló érces sorai Kadosa Pálban találnak kongeniális társra, ki kórusában realisztikusan érzékelteti a vers igazi hangulatát. A két szólam eleinte szekund-disszonanciával indítja az ütemeit. A teljes művön végigvonuló szinkópa egyre fokozódó vitalitású. Tetőpontja az utolsó, a végső versszak, melyben súlyos, telt hangzatok zengik diadalmasan:

   „Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz” (A Favágót megzenésítette még Ottó Ferenc is.)

   Még említhető a Szeretnének c. vers férfikari feldolgozása Székely Endrétől. Ennek a dallamvilága erősen pentatonizál.

   A kánon a régi reneszánsz idők kedvelt műfaja, hol ugyanazt a dallamot zengi az összes szólam, csak más-más időben elindítva. József Attila szövegei is alkalmasak kánonszerű feldolgozásra, Szelényi István, Farkas Ferenc kánonjai természetesen, erőszakoltság nélkül, könnyen buzognak. A Szeretném, ha vadalmafa lennék! textusára Szelényi ír ereszkedő jellegű dallamot, s a Ne légy szeles... mélyen átérzett, hittel teli szavait Farkas tömöríti háromszólamú kánonba. Megemlítésre érdemes, hogy ez utóbbi ismeretes Bárdos Lajos kitűnő négyszólamú férfikari imitációs feldolgozásában is.

   Az aránylag kevés vegyeskari műből Tardos Béla Regős énekét emelhetjük ki, mely a szoprán és tenorszólójával hatszólamúvá dagad.

   Nagyméretű, szélesen ívelt a Pomádé király szerzőjének, Ránki Györgynek A város peremén c. kantátája. József Attila verse teljességében leleplezi kora társadalmának minden hibáját, bűnét. A vers szakaszait realisztikus, hangfestő zenével érzékelteti Ránki. Így pl. az „elvadult, a gép” szavakra lefelé száguldó glisszandó zúg. Az erőteljes, extatikus kitörések után jólesik a megnyugvás. Kár, hogy énekkari szólamai hirtelen nagy regiszter távolságot futnak be, ezzel megnehezítik az előadatását. Zümmögő kar, majd szavalóének fejezi be a kantátát, melynek megnyitója is a recitáló ének.

   A kórusok s a tömegének méltóan kifejezi mélyérzésű eszméinek magvát. A hallgató lelki szemei előtt valósággal színes képsorozat elevenedik meg a tömegének nyomán József Attila átérzett költészetéből. Hasonló ez az ógörög tragédiák szelleméhez, hol a drámai kifejlés fontos pontjain megszólal a kórus, kifejezve a zene nyelvén azt, melyre a szó sohasem képes. Még a Dunánál c. versre írt kantátát alt szólóra, fúvósötös kísérettel Ács Lajos.

   Nem csak a kórus zengi József Attila sokhúrú poézisát. Gyönyörű panegyrist zeng életművéről a sokszínű szimfonikus zenekar is. Emlékezetére szerzi 1956-ban Szervánszky a remek Concertóját. Öt tételes ez, akárcsak Járdányi Vörösmarty szimfóniája. Valamennyi része lényegében egy-egy költemény zeneképe.

   A A Dunánál - Medvetánc - Nagyon fáj - Betlehemi királyok - Nem én kiáltok verseinek tragikus víziói elevenednek meg a concerto hagyományos formavázában. Az első tétel három témát mutat be rapszódiaszerűen. A Medvetánc rondóformájú, hol az alaptéma rendszeresen visszatér.

   A harmadik rész az elégikus fájdalom, a negyedik rész a pasztorális jelleg kifejezője. A végső rész szonátaformájú, átitatva forradalmi elszántsággal. De csalódna a hallgató, ha várná a szövegek naturalisztikus hangfestését, s a zene nyelvére való részletes fordítását. Szó sincs erről. Nem szubjektív, hanem objektív programzene Szervánszky concertója, mert Szervánszky József Attila öt versének lelki tartalmát, mély líraiságát tömöríti nagyméretű, színes neobarokk freskóba. József Attila verseiből mint mottóból indul ki a concerto, azonban a zene annál többet nyújt: a versek mélységes lélekrajzát plántálja át a zenei nyelvbe.

   Most következik a concerto fundamentumául szolgáló öt verse a költőnek:

   I. Fantázia - A Dunánál
      „A rakodópart alsó kövén ültem,
      néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.”

   II. Scherzo - Medvetánc
      „Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
      aj de szép a kerék talpa!
      Hova vánszorogsz vele?
      Fordulj a szép lány fele!

   III. Elégia - Nagyon fáj

   IV. Pastoral - Betlehemi királyok
      „Istenfia, jónapot, jónapot!
      Nem vagyunk mi vén papok.
      Úgy hallottuk, megszülettél,
      Szegények királya lettél.”

   V. Finálé - Nem én kiáltok
      „Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
      Meddő anyánk gyerekért könyörög.
      Barátom, drága, szerelmes barátom,
      Akár borzalmas, akár nagyszerű,
      Nem én kiáltok, a föld dübörög.”


   Lehet, hogy elhamarkodott még a József Attila-megzenésítések summázása. Költészete a máé, harmatosan üde. Dallamkedvelő a költőnk, akárcsak költészetének ősei: Balassi, Csokonai; zeneszeretetének legfőbb igazolása az, hogy számos verse ismert dalritmus nyomán fakad. Költeményeinek mélységes zeneisége vonzza az új zeneszerzőink élcsapatát; s lehet, hogy legjobb értékű, legjobban átélt megzenésítései még meg sem születtek, várnak még az új, felnövekedő zeneszerző nemzedékre.


Megzenésített magyar versek repertóriuma (Debrecen, 1974)