|
(Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 8. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. >>> mp3 Az öreg cipészmester a műhelyében lakott, egy pincehelyiségben szagolta egész nap a cipőszagot, a munka végeztével egy kis sámlira állt, s a rácson át figyelte a szürkülő utcát. A kicsike ablak éppen a járda fölött nyílott, s a szegény cipészmester csak rohanó lábakat látott, de arra emlékezett még, hogy test van a lábak fölött, s találgatta, hogy ki az, aki éppen elmegy az ablak előtt. De tudnia kellett volna, hiszen itt élt már mióta, – hogy tényleg csak egyszerű lábak, amik az utcán járnak. Céltalan, tétova lábak, fejetlen, kegyetlen lábak, és mind, mind arra vár, hogy ő legyen a Király! Egy szomorú napon csizmák jöttek, fekete katonacsizmák, s a szemben jövő kis cipőket sorban eltaposták, volt, amelyik csizmán egy csillag volt, volt, amelyiken több, s a cipészmester - hogy jobban lásson, feljebb költözött. És csodálkozott, hogy innen is csak a csizmás lábakat látja, felsőtest nélküli lábak rugdossák egymást halálra, de azt már nem vette észre, hogy ezen az ablakon is rács van, hogy a műhely eltűnt s egyedül maradt egy gumírozott szobában. De legalább most már tudta, hiszen annyi mindent látott már azóta, s elhitte, hogy tényleg csak egyszerű lábak, amik az utcán járnak. Céltalan, tétova lábak, fejetlen, kegyetlen lábak, és mind, mind arra vár, hogy ő legyen a Király! <<< vissza A Jó Fej (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 Te vagy a Jó Fej! Te vagy a hasznos barát! Mosolyod jó jel, itt senki nem tesz alád, te vagy a Jó Fej, itt téged senki se bánt, koccintasz mindenkivel, itt nincs, ki a mélybe leránt- ana téged, hisz tudod, hol a Határ, én meg csak tépek, lábamra tapadt pedál- lal. Kérdésem volna az, hogy itt mérnek-e már sebességet? Azt hiszem, túl vagyok már néhány határon, ami zöldebb, mint rég. És nem találom, nem tudom, hol van a fék! Hát nem vagyok jó fej, nekem ez nem adatott, Bár tudok még néhány fontosabb adatot; hogy születtem, élek, és még meg is halok. Csak azt a féket nem találom sehogy! Hát gyere te, Jó Fej, gyere és legyél velem, Itt van az étel, legalább egyél velem. Mondd el a titkod, mitől megy jobban neked? Én dalokat írok, hát te mióta szeded?! ... – <<< vissza Albérlet (Faggyas) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Egy kis szobában, 40W-os lámpa mellett ketten élünk, pengetjük életünket, az asztalon és a széken osztozunk, a szekrény is közös, de azért jól megvagyunk. Nekünk így is jó, így is jó, nekünk megfelel, így is jó! És nem szól hozzánk más, csak a rádió. A falon plakátok és kisebb képek, felborult üres üvegek és hamuba fulladt csikkek. És télidőben néha látszik a leheletünk, tizenkét húron vacogva játszik jéghideg kezünk. Nekünk így is jó, így is jó, nekünk megfelel, így is jó, jó! És esténként néha benéz a hold, a pók előmászik a sarokból, a szomszéd is átjön és leül közénk, és együtt hallgatják a mi zenénk. Plakátok, képek, üvegek, csikkek és újságból kivágott cikkek, sarokba leszórt büdös zokni s a széken vasalatlan ingek, a megvetetlen ágyak még őrzik a nyomát a lányoknak, kikkel szeretkeztünk egy egész éjen át. Nekünk így is jó, így is jó, nekünk megfelel, így is jó, jó! Enyém a dallam és tiéd a szó, ha más írná a dalt, az már nem volna jó! <<< vissza A legyek* (Naszály György) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Reggel felé, félálomban, két légy zenél az ablakomban, üveg közé szorultak talán. Higiénikus embereknek fontos szabály; a legyeket nem tűri meg ma már egy lakás. Repülnének, de az üveg túl kemény, átlátszó, de még sincsen remény. Koppan egyet, koppan hármat, zúg a két légy, de el nem hallgat, zavarja az alvó nagymamát. Szívfájdító, ahogy zengnek, felkelek hát, hogy segítsek, s kitárom a szobám ablakát. A rossz hangulat jókedvre derül, s a két állat a szabadba kerül. Elrepült a kék, elrepült a zöld, két léggyel gazdagabb a Föld. Elrepült a zöld, elrepült a kék, két léggyel gazdagabb az Ég! * (Naszály György szerzeményét a Sajnos Csoport tette ismertté, és mivel mindketten tagjai voltunk a csapatnak, gyakran játszottuk mi is.) <<< vissza Alice Csodaországban (Faggyas–Lukács) Demokazettánk B/5. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 A tízemeletnyi utálatot egy bérházban találod. A házmester szeme összeszűkül, amikor meglát. Ha végigmész a folyosókon, bezáródnak az ajtók, S a kulcslyukon át figyelnek, amíg hazatalálsz. A fenti lakásban Ördögh úr veri a feleségét, És másnap az asszony a szivárvány színeiben ragyog. Hallom, ahogy mellettünk valaki a kádba fojtja a testét, Fentről meg egy festett nő a szemembe rázza a rongyot. Látod, Alice, egyedül a tiéd a Csodaország, Ez, ahová jöttél, pont olyan, mint egy hatalmas panelház, Itt ha egyszer telket kapnánk, ami csak a miénk, A kerítés lenne az első, mit fölépítenénk! – A WC-ben a lefolyóból jól hallható minden, Ez egy teljesen nyílt világ, nem lehet titkod a másik előtt. Odakint a lépcsőházban visszhangzik a véleményem, Ülj a lépcsőre és hallgasd, hogy élünk itt egymás fölött. Itt nálunk, a középszinten kicsit nyugodtabban élnek, Lent kezdődik inkább a veszekedés. Valakinek emlegetik a léha anyját, és elmondják, milyen az Élet, Csak fentről hallani néha egy kis tenyérdörzsölést... <<< vissza A lift* (Lukács) A felvétel készült 1998. szeptember 12-én, a Technikai Szünet zenekari próbáján. (Zalaegerszeg, Pázmány Péter Közösségi Ház) >>> mp3 Állok a liftajtó előtt, és kattogás jelzi, hogy nem hiába várok, megszokott mozdulat, míg nyílik az ajtó, S unott arccal a liftbe szállok. Bent öt darab ember törli ki szeméből az utolsó álmot, figyelem, ahogy egyre lejjebb villannak fel a számok. A másik szemébe senki nem néz, ahogy egyre jobban süllyedünk, alattunk még a ködszagú reggel, vár reánk egyforma életünk. Hat ember-hering egy konzervdobozban, tíz emelet mélyre hullik, és várom, hogy az a rohadt ajtó egyszer majd végre kinyílik. Hogy egyszer majd végre, egyszer majd végre, egyszer majd végre kinyílik, hogy egyszer majd végre, egyszer majd végre, utánunk becsukódik... * (A Reu-Ma együttesben született a dal, mégis az egyik legtöbbet játszott lírai nótánk lett.) <<< vissza Amália (Faggyas–Lukács) A felvétel készült 1986. április 29-én, a Technikai Szünet első koncertjén, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Ilyen szikrázó, szép hajnalon A nap játszik a paplanomon, S te nem vagy velem, Egyetlenem! Már a cigi sem esik jól, Úgy hiányzol az ágyamból, Jaj, mit tesz velem a szerelem? Haragszol rám, jól tudom, Dehát az az egy, vagy két pofon Nem nagy dolog, te is tudod, Hát nem lehetsz ilyen kegyetlen, Hogy akkor mész, amikor épp ilyen Magányos vagyok... elpusztulok! Amália, Amália, jaj, mit tettél velem, jaj, mit tettél velem? Amália, Amália, igen, ez a szerelem, ó, micsoda szerelem ez! <<< vissza A marionett (Faggyas–Lukács) Demokazettánk B/3. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Kiépült utakon, sima ösvényeken, Szem előtt tartva az adott kereteket, Úgy megyünk körbe, mint céltalan, Kötélen rángatott marionett. Számunkra kijelölt területen Villamos drótok a kerítés mellett, Felkelünk, rohanunk és összeesünk, Mint zsinórját vesztett marionett. Hát én már nem ismerek ránk, Bébi, Nem is merek ránk nézni, Nem is merek ránk ismerni, Bébi! Összeszorított ujjaink között Az üvegpohár rég eltörött, De mi a bőrünkben hagytuk a cserepeket, Hisz nem érez semmit a marionett. <<< vissza A reformer (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1992. február 21-én, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. >>> mp3 Megmondtam, asszony, ne közeledj, Ennek most semmi értelme sincs! És annak se látom értelmét, Hogy ilyen csábos szemekkel rám tekints! Ideje végre, hogy új alapokra Helyezzük virágzó kapcsolatunk, Köröttünk a világ mozgásban van, Kimaradni belőle nincs jogunk! – Ideje végre, hogy politikusabban Szemléljük egymás vonzalmát, Hogy értékeljük közös múltunk Minden szépségét és borzalmát. Valósítsuk meg viszonyunkban A korlátlan demokráciát, Üljünk asztalhoz és vitassunk meg Néhány múltban gyökerező problémát; Például, mit tegyek, amíg te mással Közös platformon hemperegsz?, Például, azt is gondolhatnám, Hogy te már engemet nem szeretsz, De én megértelek, hiszen tudod jól, Hogy csak teérted dobog ez a szív, Tulajdonképpen megértelek, Csak ne légy már ilyen alternatív! – Azt még megértem, hogy munkásokat Hoztál fel és közben szólt a tviszt, És ideológiai pozitívumként Hatott az a szovjet katonatiszt, De aztán előnybe helyezted a magánszektort És jött egy zöldség-kereskedő, Majd követte őt a parlamentből Néhány országgyűlési képviselő... Ugye, belátod, hogy kialakult nálad Egy kis identitás(beli zűr)zavar, De én nem vagyok olyan ember, aki ezért Itthonról téged elzavar, Hidd el, én megértelek, Hisz csak teérted dobog ez a szív, Tulajdonképpen megértelek, Csak ne légy már ilyen alternatív! <<< vissza A tükör mögött (Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 2. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2006-ban újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 E fura történet elején mindjárt el kell mondanom, Hogy én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen az ábrázatom; Hogy szépen ívelt a szemöldököm, és érzéki a szám, Hát néha magam is meglepődöm, hogy mennyire hasonlítok rám. Azon az éjszakán is a tükörbe néztem, csak úgy, ellenőrzésképpen, De az onnan visszanéző arcot még nem láttam életemben. És láttam, ahogy rám kacsintott, pedig én nem is kacsintottam, És bíztatóan rám mosolygott, és akkor már tudtam, igen tudtam, Hogy élnek, élnek, élnek a tükör mögött, Valakik néznek, néznek, néznek a tükör mögül, Valakik állnak, állnak, állnak a tükör mögött, És várnak, várnak, várnak, várnak még rám. - Az ujjam a halántékomra nyomtam, hogy megszűnjön a látomás, De az az arc csak nézett várakozón, hát választásom nem volt más. A tükörkeretbe kapaszkodtam - s mint egy nyitott ablakon, Ugrottam és ott találtam magamat a másik oldalon. A tükörképek határtalan országába értem, Ahol szükségtelen az államrendszer és nincsen semmilyen pénznem. Nincs öntudat, nincs felelősség, hiszen ők csak képek, Nincs érdem és nincs kötelesség és mennyivel jobban élnek! Azóta élek, élek, élek a tükör mögött, És téged nézlek, nézlek, nézlek a tükör mögül, Ott állok, állok, állok a tükör mögött, És várok, várok, várok, várok még rád! <<< vissza A tükör mögött 2. (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1988. október 14-én, a zalaegerszegi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban (MMIK). >>> mp3 Ahogy tükröződöm az ablaküvegben, ég és föld között látom magam, szárnyatlan lebegek, könnyű a testem, egy nő lentről rám köszön: „Szép esténk van!” Te idebújsz mellém és átnyúlsz rajtam, sikoltasz halkan; mi történt velem? most én vagyok az, ki az üvegen túl van, amit te ölelsz, az a tükörképem. Mindentől független, szabadon szállok, nem hat rám többé semmi erő, keresek gyorsan egy másik világot, sietnem kell, már nincs sok idő. S ha egyszer egy estén az ablakot nézed, s engem látsz benne magad helyett, tudni fogod, hogy eljöttem érted, mert szabadon szállni csak veled lehet! mert szabadon élni csak veled lehet!. <<< vissza A város szerelmes (Lukács Sándor–Viszló Éva) A Hat pohár című album 5. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Hú, micsoda éjszaka, Párolog a kéj szaga, Úgy látszik, ez a város élvezi, Hogy ilyenekkel van teli. Pedig ilyenek sohase voltunk, Ilyen durva nem volt még, Ennyi szerelmet sohasem láttunk, És nem tapostunk szét... Csak a város annyira lelkes, Néha nyög és felsikít, Csak a város szerelmes, Vonaglik és megvadít Hú, micsoda házfalak, A vágyak árnya rátapad, És a másik oldalon Elsüvít a forgalom. Hű, micsoda fényzuhany, A hidak lába szétzuhan, A víz alájuk csap vadul, A híd ropogva meglazul. Hű, micsoda hang ez itt? Szétreped az andezit A szobrok combja megremeg. A kőpalástok rengenek. Hú, micsoda Férfi volt, A szép Szabadság felsikolt, Az Ismeretlen Hős zihál, A kő elolvad; érzi már. Csak a város annyira lelkes, Néha nyög és felsikít, Csak a város szerelmes, Vonaglik és megvadít. Hú, micsoda város ez, Összerak és szétrepeszt, Mint egy forró szex után, Álmodni is hagy talán. Hú, micsoda város ez, Vár, amíg majd fájni kezd, Hagyja csak, hogy rátaposs, Pedig máshoz lenne kedve most. És reggel állnak a hidak és áll a fény, Állnak a szobrok és állok én, Mellettem valaki énekel, Ő is áll, pedig menni kell... Menni kell... Menni kell... <<< vissza Azok a május elsejék (Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 9. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Olyan borzalmas, milyen forgalmas ez a város, Ez a western-idill nem tesz jót nekünk. Ez a rengeteg reklám nem is annyira bájos, És azok az édes május elsejék sincsenek már velünk... Ittuk az ingyen sört és sült kolbászt is vettünk, Aztán a keserű sörre az édes vattacukor. Először ringlispil, aztán kirándulni mentünk, És lépteink vigyázta egy fekete kőszobor... Hol van a Volga-romantika, hol van a Wartburg? Ez a négyes ütem még túl sok nekünk. Ülünk a kerek asztalnál és várjuk Arthur-t, Hogy legalább egy lovagi tornát rendezzen nekünk... De Merlin eltűnt és Marilyn sem él már. És más varázslók sem árthatnak nekünk. A Gyűrű elolvadt, oszlik a sötétség már, Csak azok az édes május elsejék nincsenek már velünk... <<< vissza Az unalom (Faggyas–Lukács) Demokazettánk B/4. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Fel a kezekkel! Most olyan jól felszereltem magam, Nálam a fegyver, itt a pillanat, imádkozzon, Uram! Én nem halok meg így, Átkozott ez a csúf magány. Egy gyilkosság segít Kitörni a magányból talán. Nem tudom, mondtam-e már, hogy mért ölöm meg magát?, Higgye el, nem azért, mert rég láttam ilyen ronda pofát. De valamit csinálni kéne már, Mert elnyel ez a híg mocsár, Megőrjít ez az unalom, Ez a lassan a fejemre csöpögő nyugalom! Igen, őrjítő ez az unalom, Ez az ereimbe adagolt nyugalom! Igen, magába szív ez a híg mocsár, Valamit csinálni kéne már! Az se baj, ha kissé drasztikus, Ez a világ úgyis olyan szkeptikus, Még mindig jobb, igen, a gyilkosság, Mint a tablettába adagolt boldogság! Most fentről lenyúl egy kéz és megsimogatja az arcomat, A lélegzetem nehéz, nyitva a szám és ő cukrot ad, Most meneküljön, Uram, Míg a cukrot szopogatom, Míg ez a bárgyú mosoly van az arcomon, Míg a cukron kívül nincs más gondolatom! (A nyugalom, az unalom, a maratoni hatalom őrjítő, igen, őrjítő! A nyugalom, az unalom mosolyog a falakon, őrjítő, igen őrjítő!) (Ringasd el magad!...) <<< vissza Baljós a hold (John Fogerty–Lukács Sándor) Próbán készült felvétel, 1987. június 27-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Látom, baljós a hold fent, Látom, a baj közel, Látom, ég villog, föld reng, Látom, rossz idő jön el. Ma éjjel a lábad ki ne tedd, Ha kedves az életed, Baljósan kél a hold... <<< vissza Ballagás* (Lukács) A felvétel készült 1986. április 29-én, a Technikai Szünet első koncertjén, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. Vokállal közreműködik Heizer Edina. Ez a dal a koncert első dala volt... >>> mp3 Látod, itt vagyunk, s hogy megyünk, vagy maradunk, nem tudom, most még lélegezz, szívd be a levegőt szabadon! Színlelt bánatod örömmé válik, ha akarom, miénk az összes hely az utolsó villamoson. Látod, lassan vége a filmnek, a jegyszedő elhúzza a függönyöket, egy fénysugár betör a terembe s az emberek összehúzzák szemeiket. A szereplők neve ott van a vásznon, nagy, kék világító betűkkel, a cukros zacskók a földre kerülnek, s az írás már senkit sem érdekel. Sok kalapos ember között sodródom, visz a tömeg magával a mozi elé, és észreveszem, hogy itt vagytok ti is, pedig már indultam volna hazafelé. Nem értem, most miért búcsúzkodtok, hisz látjuk még egymást, azt hiszem, talán elmegyek, vagy itt maradok, de nem bénít a jövőtől való félelem! * (A Reu-Ma együttesben született a dal. A Technikai Szünet első koncertjén ez volt az legelső számunk.) <<< vissza Beja (Lukács) Próbán készült felvétel, 1991. január 18-án. Veszprém, Haszkovó u. 18/K. 10/29. >>> mp3 Tegnap még élt, Tegnap még kért, Hogy menjek át, S én mentem tehát, S ma reggel eltemettem én Beát. Tegnap még élt, Tegnap még kért, Hogy mondjak egy szót, Vigasztalót, S ma reggel eltemettem én Beót. Meghívom magamat egy teára, S nem gondolok többé Beára, Hát inkább meghívom magam egy teára, S nem gondolok többé a Beára... <<< vissza Bezártság (Faggyas–Lukács) A hangfelvétel készült 1998. április 8-án, a budapesti TV11 (gazdagréti kábelTV) stúdiójában kamerákkal is rögzített Technikai Szünet koncerten. Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Álmatlan őszi éjjelen rám dől a város, úgy érzem, Mint egy kövér nő, úgy összenyom, szétterül a gyomromon, Az ablakhoz megyek és lenézek, visszariaszt a mélység, Nem tudom, hogy hova meneküljek, tudom, hogy nincs segítség. Álmatlan őszi éjjelen úrrá lesz rajtam a félelem, Mint egy kövér nő, úgy összenyom, szétterül a gyomromon, Úgy érzem, hogy kihallgatnak, a falakon át is figyelnek, Valaki jár a lépcsőházban, tudom, hogy értem jönnek. A titkaimat oda a fiókba zártam, a kulcsot megtalálják, Itt minden az Önöké, Uraim, hát válogassanak! Csak villanyfénynél szeretkezünk, hogy a szemben lakók is lássák, Én igazán mindent megteszek, de tőlem mást ne várjanak! Álmatlan őszi éjjelen elmúlik lassan a félelem, Kövér nő sincs, aki összenyom, ott alszik az ágyban az asszonyom, Az ajtóhoz megyek és hallgatózom, de a házban teljes a csönd, Csak egy papír fekszik a szőnyegen: „Holnap visszajövünk!”... <<< vissza Borkeringő (Faggyas–Lukács) A dal Naszály György barátunk esküvőjére íródott, s mint ilyent, csak egyszer adtuk elő, vagyis a Budapest, V. kerületi Házasságkötő teremben, 1997. augusztus 30-án. A felvétel az esküvői videóról való, és a ceremónia minden alapzörejével együtt hallható. >>> mp3 Hát itt vagyunk, eljöttünk újra, Hogy csillagpor hulljon az útra, És vödörnyi vörösbor árján Köszöntsük, ki nincs már árván. Hát jöttünk mi, régi barátok, Jöttünk, hogy igyunk ma rátok, Hogy hordónyi hevület árán Örüljünk, nem vagyunk árván! Mert vannak még esküvők, Esküsznek még a drága nők, Amíg vannak még esküvők, Jöhetnek még szebb idők. Amíg vannak még férfiak, Akik igent mondanak, Addig lesznek még szebb idők, És esküsznek még a drága nők... Hát jöttünk mi, régi barátok, És mondunk sok tuti tanácsot, Míg csók csattan csillogó ajkon, És férjfülbe suttog az asszony. Hát hagyjuk a sok okosságot, Pezsgőnket köszöntsük rátok, Vár ránk a borgőzös hajnal, Ködbe boruljon e bordal, Mert van remény és vannak nők, És férfiak és esküvők. És lesznek még szebb idők, Amíg vannak még esküvők. Amíg vannak még férfiak, Akik igent mondanak, Amíg vannak még asszonyok, Akik társak és boldogok. Addig van remény! <<< vissza Büfékocsi* (Lukács) A felvétel készült 1999. október 30-án, a Technikai Szünet együttes utolsó koncertjén. (Zalaegerszeg, Crazy Horse Club.) >>> mp3 Ott volt a lány, a peronon várt, míg a hajnal legyőzte az éjszakát. Arcán a vágy, mosolya lágy, fülembe súgja, hogy vártam rád. Ezt nem hiszem el, ez nem is igaz, az egy másik nyár volt, vagy egy rnásik tavasz. Ezt nem hiszem el, ez nem lehet ő, nem lehet mindig ugyanaz a nő. Pedig ugyanúgy áll, ugyanúgy röpül a táj, s a háttérben ugyanolyan büszke a vár. Ő is szürkeszemű, ő is oly gyönyörű, de úgy unom már, hogy mindig ez a déjá vu. Valami új jöhetne már, egy másik lány vagy egy másmilyen táj. Egy kékszemű, egy szépkezű, az nem baj, hogyha nem is olyan gyönyörű. Én addig megiszom a sörömet és veszek egy újat, és leküldök utána három konyakot, és elfelejtem azt, hogy leszólítottak, és elfelejtem ezt az egész vonatot. És a büfékocsi is csak gurul-gurul, de nem érzem, hogy én is gurulok vele, és nem számít, hogy annak a lánynak kék vagy éppen szürke a szeme. Csak a hajnal számít, csak a hajnal a vonaton, hogy a nap még felkel, és hogy nem marad nyugaton. Semmi se számít, csak hogy itt van a reggel, hogy söröm is van még, s a Nap újra felkel, semmi se számít, csak a hajnal a vonaton, hogy a nap még felkel, és hogy nem marad nyugaton. * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet együttes dobossal bővített formációjában néhány Tarhonya-slágert is beépítettünk a koncertműsorba.) <<< vissza Caroline street* (Lukács) A felvétel készült 1999. október 30-án, a Technikai Szünet együttes utolsó koncertjén. (Zalaegerszeg, Crazy Horse Club.) >>> mp3 Megyek a úton, ott messze sziréna zúg, holnap még egy temetés, venni kéne koszorút, fényben úszik, hangos a Caroline street, az utca végén a vonatra vár a híd. Megyek a hídon, az életembe kerül, valaki bekerül az életembe, és leül, üldögél az agyamban, valahol itt legfelül, ettől a nőtől az ember a végén meghülyül. Fekszem a sínen, ez hát már a vég, egy mozdony kacsint, egy percem lehet még, de nézem az arcom, nem is hasonlít, valaki helyettem hal meg, helyettem fekszik itt. Mert én az úton megyek és ott messze sziréna zúg, holnap eltemetnek, venni kéne koszorút, fényben úszik, hangos a Caroline street, ez a nő a fejemben a végén meghülyít. * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet együttes dobossal bővített formációjában néhány Tarhonya-slágert is beépítettünk a koncertműsorba.) <<< vissza Chanel (Lukács) xxx - Ezt a dalt csak egyszer játszottuk koncerten, sajnos nem készült róla hangfelvétel. Nyílik az ajtó és belép a nő, akivel régen járt A költő felnéz a whiskyből és elönti újra a vágy Lesöpri magáról a pókhálót, mit köréfont sok hosszú év Amíg várt. Régóta várt. A nő nyomában könnyű szél, ébred a kávéház A politikus újra gesztikulál, és mindent megmagyaráz A tetszhalott zenész keze mozdul, a közönség követel egy régi Melódiát. Gyerünk, játssz! Játszd el, hogy csillog a zongora (hogy fényes a zongora) Csak látszat rajta a por (És a dal még ugyanúgy szól) Játszd el, hogy nem történt csoda Csak néha elalszunk és néha felébredünk Valahol valamikor... A megfagyott lelkek bárja ez a galaxis túloldalán Ahol a Sötét az úr és tömény az Űr, és a pincér maga a Magány A költő sok éve néma már, verset nem ír és nincs is miért Talán. Nincs miért talán. De most a nő nyomában az a könnyű szél, és benne az a csepp Chanel Megolvasztja, ami ránk fagyott, új életet lehel A költőbe, ki ontja a rímeket, a zenész is játszik és újra énekel Mindenki énekel! <<< vissza Csipkerózsika (Faggyas) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 A bölcső körül tizenkét jósnő áll, A tizenharmadiknak nem jut arany tál, „Ezért átkozott legyél Gyönyörűszép gyermek! Tizenöt éves korodban Megszúr egy rokka s te HALJ MEG!” Egy jó tündér segít, enyhíti az átkot, A halál helyett jósol száz éves álmot. A király minden rokkát Az országban elégettet, S a gondtalan kis királylány Napról napra szebb lett... A mesét ismered, tovább nem is folytatom, Pedig a valósághoz hasonlít nagyon. Hisz oly sok az orsó, mely megsebezhet, És mindennaposak az átkok, És ha véletlen elaludnál, Már nincs egy királyfi sem, Ki száz éves álmodból Csókjával felébresszen! <<< vissza Death after death (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1992. február 21-én, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. >>> mp3 Ne mondjátok el senkinek, De én azt hiszem, hogy élek. A legjobb lenne, ha elrejtenétek, Azoktól annyira félek! Azok azt hiszik, hogy még halott vagyok, Eltemetett és nyilvántartott, De élő vagyok és fiatal, Most mit fog szólni a Hivatal? Nincs számom, papírom, munkakönyvem, Tulajdonképpen nem létezem, Félek, hogy a végén megkérdezik, Hogy milyen jogon támadok fel itt? És egyébként is; mi az, hogy Élet?, Ennyi halott közt hogyan, hogy élek?, Magyarországon a népszámlálás Nem más, mint Halotti Nyilvántartás! Lehet, hogy jobb voltam halottnak, Pedig féltem ettől a szereptől. Annyira féltem, hogy letakarnak, Hogy kimaradok ebből az egészből. Emlékszem, szép volt a temetésem, Emlékszem, magamban sokat nevettem, Valaki játszott egy rock and rollt, S a tömeg a sírom szélén táncolt. Jöttek a lányok, jöttek a haverok, Tudni akarták, hogy halott vagyok, A sötétből rokonok jöttek elő, Megkönnyebbültem, hogy van még idő, Szemükben könnyek, az arcukon diadal; Csak ne lett volna még olyan fiatal!, És eltemettek, mint rendesen, És elfelejtettek csendesen. – Azt hiszem, jobb lesz halottnak lenni, Már nem félek ettől a szereptől. Annyira féltem, hogy letakarnak, Hogy kimaradok ebből az egészből. Azt hiszem, jobb lesz halottnak lenni, Már nem félek ettől a szereptől. Az lenne legjobb, ha letakarnának, Ha kimaradnék ebből az egészből... <<< vissza Degeneráció (Faggyas–Lukács) Rádiófelvétel, amely elhangzott a Petőfi Rádió 1993. február 4-i Rockhullám című műsorában. A koncert - amelyről a felvétel készült - a Skatulya klubban volt 1992. december 7-én. (Budapest, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Kollégiuma) >>> mp3 A fene ebbe a savas esőbe!, Tönkremegy tőle az ember bőre, Szükségem volna egy esernyőre, De mondják, hogy az is kilyukad tőle... És a sugárzás megy az idegemre, Elég, ha ránézek a gyerekemre. Elvittem orvoshoz a rendelőbe, Sokáig nézte és azt mondta végre: „Ennek a gyereknek van hat keze! Mi lenne, ha volna neki fegyvere, Négy kezében négy pisztoly, Utolsó kettőben géppisztoly... ...szép generáció... ...van benne ráció... ...pompás és ötletes a degeneráció...” A kísérlet felettébb érdekes, Kezes a gyerek és a fő, hogy hatkezes (!). Szaporítok még néhányat magamnak, És átveszem a világon a hatalmat! – (Eins, zwei, drei! Wir geh’n vorwärts auf hunderttausend Megahertz!) <<< vissza Ébredés (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1995. július 1-jén, a 23. Fehérvári Dalosok Találkozóján (Székesfehérvár, A Szabadművelődés Háza). Ez valójában a Triász formáció, azaz Kerekes Gábor gitározik mellettünk. >>> mp3 Ez itt a Föld, Azok ott a világrészek... Ez itt Magyarország...(?) És én részeg vagyok, nagyon részeg. Ez a hajnal? Vagy lehet, hogy még az alkony? Hűvös a szél itt lenn a folyóparton. Vagy nem is szél? Halló, halló, halló, halló, halló, halló, ki beszél? Ez a halk moraj, ez a lágy susogás Lehetne éppen egy szerelmi vallomás, Egy vallomás... De ez nem lehet, én egyedül jöttem, Eladtam mindent, amíg ide nem értem, Nem is egyedül, volt még valaki, De az utolsó poharat nem itta ki... Az ott az Ég. Emlékszem, tegnap is ott volt még, Azok a felhők Pont olyanok, mint tegnapelőtt...– mint a vágyak, Szeretném látni a vállad, a melled, a szájad... És hol vagyok én? – Magamat is végre látni szeretném! Magamat is végre látni szeretném! Magamat is végre... Csak tudnám, hol vagyok? – Nem, ez lehetetlen, Ki lehet a fűben ez az ismeretlen? Csak tudnám, ki vagyok, Ez a tetszhalott... Mozdulatlan, idegen és elhagyott... – <<< vissza Egyveleg (Lukács) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Á dzsászt kól, tu széj, á lóv jú. Blililililink a lány, Blililililink a lány, de csak velem ilyen! Pedig őt szeretem, csakis őt szeretem, Csakis őt szeretem egyedül, egyedül, egyedül, - Na, hogy is mondjam neked, azt, hogy Bébi: Szeretlek is, meg nem is, tudod így van ez, A szerelem engem mindig bolonddá tesz... De most evezzünk komolyabb vizekre, Fakadjunk szomorú könnyekre, Egy diszkó-boy sem lehet mindig vidám, Pedig nincs is több ily királyfi tán! Csak egy: István... Koppány... Olasz csizmáján a talp, Remélem, mindörökre megmarad, Ám, ha egyszer mégis elfogy a ragasztó, Leesik róla a magasító... Jeremy, ne hagy el, ne hagyj itt, ne menj el! Vagy ha elhagysz, hát elhagysz, De akkor egy névtelen, nagy nulla vagy! A kör közepén hányok, És majd csak valakit eltalálok... Sóder, sóder a lábam alatt, galambom, Aki itt a legjobb, aranylemezt kap! Ezért kérlek, becsüld meg őt, Szegény Attilát, az úttörőt, Nagyon kérlek, becsüld meg a zenészt, Vargát a királyt, Miklóst a vitézt... Tegnap este, mit gondoltok, mit láttam, Miki itt brékelt a szobában, Már orrán-száján folyik a rákendroll, Ki tudja, hogy mit csinál holnaptól? – Csak körömlakk-lédi, csak körömlakk-bébi, Táncoló, fekete körömlakk-lédi... – Ha megkérdeztek nálunk egypár rockzenészt, Nem tudják, hogy ki fizeti a Révészt, Mert Sanyikát is viszi már a zenevonat, Klárika integet, a kutya ugat: Vauuuuúúúú Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek, Gondolkodtam, mit is adhatnék neked... Kicsi ólomkatonát, Vagy tűzálló parkettát, Vagy műanyag indiánt, Kicsi golyós Klárikát... Lálálá.... <<< vissza Egyveleg 2. (Lukács) A három dalrészlet hozzáíródott az Egyveleg című számhoz (más-más időpontban). Az Erica C.-paródia itt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán (1988. március 9-én) adott koncertünkből hallható. >>> mp3 xxx - A Dolly Roll-paródiáról sajnos nincs hangfelvételem. A Bikini-paródia koncertfelvétele készült 1987. november 4-én, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola leánykollégiumában. >>> mp3 Hogy szerelemre születtem, A Béla mondta el nekem, És még azt is mondta Ő, Hogy ő a segédrendező... És most már az sem mellékes, Hogy mit gondol a kellékes, De ő is azt mondta nekem, Hogy szerelemre születtem... Valahol elpattant egy húr, S néztem, hogy úszik el a nagy hajó, Firenze, pizza, nápolyi, hot-dog, Nem vagyok boldog! Arrivederci amore! Jaj-ja-jaj-ja-jajj, jajajajj, Ez nem a Csjornoje Mórje! Jaj-ja-jaj-ja-jajj, jajajajj... (Itt következett a korábbi Egyveleg) Ha sikerült állva csinálnod, küldj egy képet róla, Mert én eddig csak ülve próbáltam, És állva próbültem... <<< vissza Ellenőrizem a szemed (Lukács) xxx - Ezt a dalt csak egy koncerten játszottuk, sajnos nem készült róla hangfelvétel. Sanyi pár héten belül átírta a szöveget, ebből lett az Alice Csodaországban. (A refrén pedig a Bezártságban él tovább.) Reggelenként, ha felébredek, a paplant a fejemre húzom, Csak még egy kis nyugalmat akarok, semmi mást, A WC-n könyveket olvasok, hogy tovább tartson, De itt is néha megzavar egy csatornán át feltörő szerelmi vallomás. A különböző csatornákon át kiszivárognak a dolgok, Ez egy teljesen nyílt ország, nem lehet titkod a másik előtt, A panelházi lépcsőházban visszhangzik, amit mondok, Csak ülj ide és hallgasd, hogyan élünk itt egymás fölött. A titkaimat egy jól nyitható páncélszekrénybe zárták, Itt minden az Önöké, Uraim, hát válogassanak! Csak villanyfénynél szeretkezünk, hogy a szemben lakók is lássák, S közben ellenőrizem a szemed, nem szabad sírni a Kárpátok alatt! A vasárnapi ebéd előtt egy asztalt az ajtóhoz húzok, És boldogan mosolygok, most már senki sem zavar! Aztán csöngetnek, már nem mosolygok, csak megkeresem a kulcsot, Én nem ismerem magát, Uram, de jöjjön be és egyen velünk, ha akar! <<< vissza Elnök* (Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 Egy napfényes tavaszi délután demonstráltunk suli után, és éreztük, hogy ez nem egy akármilyen nap. A szónok (papírra nézve) kért, hogy tegyünk valamit a békéért, aztán kólájáért nyúlt. Akkor már tudtuk, hogy valamit tenni kell, nemhiába van itt ez a sok ember, és gyűjtöttünk kétezer aláírást. Tudtuk, hogy nagy dolog a tüntetés, sütött belőlünk a lelkesedés, aztán született egy marhajó ötletünk: Írjunk levelet az Elnöknek, hogy adjon esélyt a békének, mert úgy esélyt adunk a békének, hogyha írunk levelet az Elnöknek. És akkor írtunk levelet... És fölrepült a békegalamb, majd kicsivel odébb lezuhant, de tömeg már nem láthatta ezt. És semmi sem változott azóta, bár falainkon új már a tapéta, de ugyanannyi még az a csúnya, ronda rakéta. De mi mégis mindent megtettünk... mert írtunk levelet az Elnöknek, hogy adjon esélyt a békének, mert úgy esélyt adunk a békének, hogyha írunk levelet az Elnöknek. És mi tényleg írtunk levelet az Elnöknek, hogy adjon esélyt a békének, de ha nem ad esélyt a békének, akkor mi írunk levelet az Elnöknek... Csak egy másiknek! * (A Reu-Ma együttesben született a dal, mi is gyakran játszottuk.) <<< vissza Esti mese (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 Aludj, aludj Gyuszika, érkezik az éjszaka... Álom jő a szép szemedre, Dracula gróf erkélyedre száll, száll, szemfogain megcsillan a holdsugár... Vérfarkasok, monsterek, zombie-k és kísértetek, sok-sok kedves ismerős, vérfagyasztó mesehős, ugye jó, jó, hogy van már itthon televízió! Álmodjatok szépeket, Jó éjszakát, Gyerekek! Álmodjatok rémeket, Jó éjszakát, Gyerekek! Nézd, hogy örül Jancsika, elégett a boszorka...! Házában a minimum egy mini krematórium, ugye szép, szép, hogy a kemencében porrá ég! King Kong és a Godzilla, Darth Vader s a bölcs Yoda, Doctor Jekyll, Mister Hyde... ajtód elé, ide állt, eljött mind, mind, álmod őrzik Ők odakint!... Álmodjatok szépeket, Jó éjszakát, Gyerekek! Álmodjatok rémeket, Jó éjszakát, Gyerekek! <<< vissza Ez a mi buszunk (Faggyas–Lukács) Demokazettánk A/2. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 A busz már régen megtelt, de indulni nem tudott, Az az ember a korlátba úgy kapaszkodott. A fél teste kint, a lábai bent, - Úgy, hogy az ajtót zárni nem lehetett. Kalapot viselt és keretes szemüveget, Talán életében először csinált ilyet. Az emberek összenéztek tanácstalan, Míg a mélyből egy hang szólt bátortalan: „Ez itt a mi buszunk, hát mért nem indulunk? Erre nincs idő, a boltot nyitni kell, Van három gyerekem és mégtöbb üzletem, És nyitásra vár a felső tízezer. Hát ki ez a nagy merész, ki ez a hős vitéz, Talán csak nem éppen tanár a szamár?, Ilyen felkapaszkodott..., Ne kapaszkodjon ott! Rúgják le végre már! Rúgják le már!” – Mint a parti kő, amely ellenáll az árnak, Eltökéltnek látszott és sziklaszilárdnak. Szemében fénylett a hősök dicsősége, De már egyre többen kiáltozták: „Rúgják már le végre!” És akkor a tömegből hirtelen kinyúlt egy láb, És telibe találta a férfi mellkasát. Elégedett sóhaj, záródik az ajtó, A földön fekszik a lázadó, zúgjon az induló: „Ez itt a mi buszunk és végre indulunk, Eljött az idő, a boltot nyitni kell, Van sok-sok gyerekünk és mégtöbb üzletünk, És nyitásra vár a felső tízezer. És az a cselszövő, és az a lázadó, Az a bukott tanár ki tudja merre jár?, Mögöttünk elmaradt, fekszik a fák alatt, Lerúgtuk végre már! Lerúgtuk már!” <<< vissza Feri (kuplé) (Faggyas László–Kerekes Gábor–Lukács Sándor) A koncertfelvétel készült 1996. június 29-én, a 24. Fehérvári Dalosok Találkozójának gálaestjén (Székesfehérvár, A Szabadművelődés Háza). Ez valójában a Triász formáció, azaz Kerekes Gábor gitározik mellettünk. >>> mp3 Feri, legyen hétre a Ferihegyen, Mert kinyitni a szemem én itt már nem merem! De ha Maga ott lesz, akkor segít nekem, Maga mindig olyan jó volt énvelem. Megyek, keresek egy Eskimo-t, egy mandulást, Csak most nehogy lekéssem az indulást, Én sarkon is majd megállok a sarkamon, Amíg elolvad alólam majd egy szép napon. Volt, hogy nem kellett volna a segítség, Valamikor repülni is tudtam még, Ha én egyszer még húsz éves lehetnék..., Na, de nem csak az enyém a világ! Én nem járhattam szabadon, csak lebegőn, Túl keveset voltam itt a levegőn, És nem akarok választani csillagot! Na, de nem csak az enyém a világ! <<< vissza Fúj a szél (Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 4. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Fúj a szél, az utcán lépkedek, És ha még tovább megyek, Elveszek, elveszek... Mért félek így? Gyermekek a porban játszanak, Gyereknek látszanak, Boldogok, boldogok, Nem tudnak semmiről. – Kerekek, kerekek, kerekek, sikoly és zuhanás... Távoli robogás... Gyilkosok, gyilkosok Lettek ma ott... Az a nő... az a nő, az a nő – nem tudom, mért ugrott... Talán csak megcsúszott... És nem szólt, néma volt, Hideg halott... Fúj a szél, az utcán lépkedek, És ha még tovább megyek, Elveszek, elveszek... És fúj a szél, Csak fúj a szél... <<< vissza Furcsa város (Faggyas–Lukács) Demokazettánk A/1. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Furcsa egy város ez, Nincs benne semmi rossz, Túl színes tűzfalak, Túl vidám villamos. Különös város ez, Hízásra hajlamos, Túl kedves emberek, Minden túl illatos... Pedig ismerősek a házak, Ismerősek az utcák nekem, Ismerősek a kirakatok, Valami mégsem tetszik nekem, A depresszió szükségszerű, Ez a boldogság itt túl egyszerű, A mosoly nálunk nem volt szokás, Ez az egész csak álom, semmi más! Elle est étrange, cette ville, Elle est enfant prodige, Les murs trop colorés, Les trams pleines de gaîté. Keresem a fegyvert, Mely mosolyra kényszerít, Valami szer nyomát, Amely így felszabadít, Ez spontán öröm megzavar, Mondhatnám, egészen felkavar, Most leomlik egy koncepció, Vagy felébredek, nem tudom, mi volna jó? <<< vissza Ha elszabadulnak a vonatok (Faggyas–Lukács) Próbán készült felvétel, 1988. december 14-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). Ebből az improvizációból raktuk össze később a dalt. >>> mp3 A gyalogos felüljáró néptelen, Odalent fura táncot jár a sín, Csavarok törnek, vasak hajlanak, Ölelkeznek a talpfák romjain. Vonat közeleg, magányos vonat, Küld egy csodálkozó sípjelet, Nézi a tönkrement vágányokat És örökre elhagyja a síneket. Ó, ha elszabadulnak a vonatok, Valami akkor kezdődik el... <<< vissza Hajnali kábulat (Faggyas–Lukács) Demokazettánk A/3. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Alkoholba fojtott, kábult éjszakák után, Visszhangzanak a lépéseim messze az utcán, Néma a város, vagy meg is halt talán? Most felkönyököl, kinyitja szemét a reggel, Felkel és indul, hogy leszámoljon a csenddel, S felkúszik halkan a házak falán. Most rezdül egy függöny, mögötte áll egy ember, Szeme könnyes a fénytől, hát eltakarja kezével, S megnyom egy gombot a rádió oldalán. Hajnali kábulatban Még bizonytalan a dallam, De szép, - Hajnali kábulatban Egyre biztosabb a dallam, S az is, hogy élünk még... <<< vissza Hajók suhannak* (Lukács) A Hat pohár című album 6. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. Hegedűn közreműködik Sipos Bea. >>> mp3 Hamburgi hajók, londoni táj, nem voltam ott, mégis annyira fáj, s még annyi helyen nem jártam én, például az Empire State Building tetején. Csak itt lehetek, én itt létezem, nem megyek el, tehát nem érkezem, sörökbe fojtott történelem, te nem tehetsz róla, én élvezem. Hajók suhannak a tengeren, olyan jól megvannak nélkülem, a legszebb álmom az óceán, ilyen álmod neked is volt talán... Lecsúszik egy sör és néhány tömény, táncolok körbe a pohár peremén, homályos távcső a whiskys üveg, te itt vagy velem és én itt vagyok nélküled. Három a kislány és négy a tánc, tűzoltó leszek vagy ordonánc, vagy lehetek éppen részeges hadnagy, lehetek minden, ha élni hagynak. Hajók suhannak a tengeren, én elhiszem róla, hogy végtelen, a legszebb álmom az óceán, ilyen álmod neked is volt talán... * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet duó és együttes formációja is sokszor tűzte a műsorára.) <<< vissza Hat pohár (Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 1. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Egy zongora, egy régi bár, részeg az éjjel, csak dülöngél már. A korsóm Amerika, Afrika eltörött, Európa ott gurul valahol a pult mögött. Látod elrendezgetem a világrészeket, te azt mondod, sokat ittam, de most csak játszom a részeget. Valami fontosat, valamit elfelejtettem, Azt hiszem, néhány dolgot újra kell kezdenem. Tehát, ha az asztal itt a Föld, s az abrosz a tengerek, akkor mit keresek én itt és mért éppen veled? És ha összejön a hat pohár és mindnek lesz neve, akkor hová tűnök én, és mi lesz, mi lesz, mi lesz, mi lesz ővele? – A szürke plafon, az lesz most az Ég, a neon fénye halvány, de Napnak jó lesz még. Európa megkerült, a pincér újra tölt, én felhörpintem Ázsiát és lassan készen lesz a Föld. És már itt jön a Déli-sark, a whisky finom, jeges, Ausztráliának most megteszi még egy feles. Hát íme a Föld nevű bolygó; egy abrosz és hat pohár, most meg kell keresni a helyem, de újra részeg vagyok már. Hát marad a zongora, marad a régi bár, részeg az éjjel, csak dülöngél már. A korsóm újra Amerika, Afrika eltörött, Európa ott gurul már megint valahol a pult mögött. De egyszer összejön a hat pohár, És mindnek lesz neve, És akkor eltűnök én. De mi lesz, mi lesz, mi lesz, mi lesz Ővele? ... <<< vissza Holnaptól (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1987. november 4-én, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola leánykollégiumában. >>> mp3 Holnaptól magamnál hordom a zsebkendőmet, Holnaptól komoly ember leszek. Holnaptól a nyakamra hurkolom a nyakkendőmet, Holnaptól beilleszkedek. Holnaptól akkor nevetek, ha más is nevet, Holnaptól kalapot is teszek. Holnaptól állig gombolom az ingemet, Holnaptól derék ember leszek. És ha a folyosón szembejön Szeretve tisztelt főnököm, Ragyog az arcom az örömtől... De fenn hagyom még a kalapom, Hiszen, ha derekam meghajtom, Leesik úgyis a fejemről. – De ma még álljon a tánc, álljon a bál, Álljon a körbe, ki erre jár, Ma még nem érdekel, nem érdekel, Hogy ki az, és mit akar, és mért jött el! (...és mit énekel!) Holnaptól jelentősége lesz majd annak, Amit mondok és amit nem. Holnaptól kitüntetnek és megtapsolnak, Ha nem lesz semmi baj velem. És hogy szó ne érje a ház elejét, Egy nagy kutyát is veszek. És majd megfigyelem a viselkedését, Mert egyszer én is „Nagykutya” leszek! (Ez az utolsó, az utolsó, talán az utolsó dalom, Holnaptól, holnaptól Végleg abbahagyom...) <<< vissza In vino perversitas (Lukács) A hangfelvétel készült 1998. április 8-án, a budapesti TV11 (gazdagréti kábelTV) stúdiójában kamerákkal is rögzített Technikai Szünet koncerten. Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Ha lehet, én úgy szeretnék veled! Ha lehet, úgy elmennék veled! Ha lehet, én kikötöm a lábad, Ha lehet, én betömöm a szádat! És ha lehet, összekötöm a kezed, Ha lehet, hozom a kis késemet, Ha lehet, mintát karcolok beléd, Persze, csak ha lehet, mert úgy szeretem a vér színét...! És ha lehet, most fojtogatlak egy kicsit! Nézd, csak az szeret, aki ilyenkor sikít. És ha halott vagy már te is, édesem, Jön majd más... A következőt kéretem!...– <<< vissza Játszótér* (Naszály György) A koncertfelvétel készült 1992. február 21-én, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. A felvétel külön érdekessége, hogy a szerző énekli velünk a dalt. >>> mp3 Süt a nap és kék az ég, Tavasz van, az idő szép, Gyerünk, vár ránk a játszótér! A homokozó de tele van már! Közepén a Marika vár, Épül, szépül a homokvár... „Helló, szia, Marika! - de szép vagy, Rólad álmodtam múlt éjszaka! Már egy hete csak rád gondolok, Rajzolni mást már nem is tudok, Mint a masnid s pöttyös ruhád... Anyu mondta, hogy ez szerelem, Igaza van, én úgy hiszem, Hogy szeretlek, Marika, szeretlek! A legszebb lány vagy az egész Nagycsoportban, Hidd el nekem, ez az igazság! Figyelj rám, arra kérlek; Jöjjél hozzám feleségnek, Lesz majd két vödrünk, meg két lapátunk... Adj egy puszit s akkor én is adok. Hű te, én mindjárt elolvadok! A Pistivel mostantól nem beszélhetsz, A Mónikára én mától rá se nézek!, Hisz oly csodás ez a... ez a SZERELEM !” * (Naszály György szerzeményét a Sajnos Csoport tette ismertté, és mivel mindketten tagjai voltunk a csapatnak, gyakran játszottuk mi is.) <<< vissza Jézus Krisztus is én vagyok (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1989. október 20-án, a zalaegerszegi SZMK (Szakszervezetek Művelődési Központja) Székházában. >>> mp3 Talán kicsi vagyok és sápadt az arcom, De látnátok csak a véremet, Én nem adom fel, folytatom a harcot, És nem érdekelnek a vérebek. Engem hidegen hagynak a forró kutyák, A nyomomban csaholó rút dögök, Ezek nagyok, erősek, de olyan buták, Hogy nem értenék meg, ha elrepülök! Én tudok repülni, a vízen járni, S talán Jézus Krisztus is én vagyok, Ha kedvem támadna csodát csinálni, Hát tátva maradna a szájatok. Mert ha akarom én, szvingelek a Marson, Vagy tvisztelek a Vénusz dombjain, Majd mambót járok a Szaturnuszon, Míg valóra válnak az álmaim... Aztán egy éjszakát a Holdon töltök, A Földről ugatnak rám a kutyák, Jó estét, Uraim! – én volnék, aki itt Megvalósítja önmagát! Mert ha akarom én, szvingelek a Marson, Vagy tvisztelek a Vénusz dombjain, Majd mambót járok a Szaturnuszon, Míg valóra válnak az álmaim... <<< vissza Józsi-boogie* (Lukács) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Ezerkilencszáztizenegyben Józsi bácsi megszületett Budapesten, Alig élt még három évet, A lelke sem volt elég érett, – Elrepült délen egy pisztolygolyó, Nyomában kitört a háború. És szólt a Józsi-boogie... Hét éves volt, a rózsák tüzeltek, Nyoma sem volt már a házakon üvegnek. Nyolc éves korában lecsapott egy bomba, Akkor lett oda a Józsi két karja. Eltelt húsz év, megházasodott, Úgy tűnt, élete megnyugodott, De beleakadt végül mégis egy horog, Keresztnek nézte, hitte, hogy jó dolog. Kanyargott a folyó, sej, dana-Don, Józsi, te sem jársz többé a lábadon! Egy eltévedt repesz elvitte őket, Véletlen volt, de visszakapni nem lehet. Végtag nélkül élni nagyon nehéz dolog, De Józsi bácsi azért beszélni még tudott, Tiltakozott is, ha nem tetszett valami, De a tömeg elnyomta; „Éljen Rákosi!” Ezerkilencszázhétszernyolcban A nép felbolydul, pusztít, rohan, Józsi bácsi ámultan mereszti a szemét, Aztán egy sorozat lemetszi a fejét. Azóta a kedélyek végképp megnyugodtak, Hazánkban a fegyverek többé nem szóltak, És Józsi bácsinak, bár eltemették testét, A külvilágon hagyták még működő fejét, – És amikor olcsó a sör és még olcsóbb a tej, Józsi bácsi boldog, mert ő lett a Fej... – * (A Reu-Ma együttesben született a dal, mi is gyakran játszottuk.) <<< vissza Kibontakozom (Lukács) A koncertfelvétel készült 1999. február 5-én, a veszprémi Helyőrségi Művelődési házban (HEMO). >>> mp3 Ingerszegény környezetben, Én, a szegény mit tehettem, Magamba zártam a valóságot, És még ezeregy gyönyörű álmot. De én kibontakozom, Egyszer, biztos, naná, Én kibontakozom, tudom, persze, hurrá... Mert ez nem lehetett még befejezett, Most kezdődik egy új fejezet, A lelkesedésem újra a régi, Már nem röhög rajtam a Kovács néni. Mert én kibontakozom... <<< vissza Körhinta* (Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 A hangszórókból üvölt a popzene, Míg a körhintával lassan elrepülök. Vagyok a huszadik század embere, Állítsák meg, kérem, szédülök! Belefájdul a torkom, úgy sikoltozom, S ezek azt hiszik ott lenn, hogy élvezem. Letépném a láncot, de nem tudom, Pedig a láncon múlik az életem! Olyan különös, amikre itt fenn gondolok, Mintha forogna a Föld, és más illúziók. Mintha lettek volna ennél szebb napok, Mintha vidámabb lett volna s bíztatóbb... Mintha léteztek volna kedvezőbb helyzetek, De helyzetek nincsenek, csak állapot. Forog a körhinta velem és veled, Ez a repülés is már olyan megszokott. Odafenn a csillagok még mindig ugyanazok, Idelent nem változnak az emberek. Két lábon járni, hű, de nagy dolog, De négykézláb kényelmesebb! * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet együttessel néhány Tarhonya-slágert is beépítettünk a koncertműsorba.) <<< vissza Légkalapács (Faggyas–Lukács) Rádiófelvétel, amely elhangzott a Petőfi Rádió 1993. február 4-i Rockhullám című műsorában. A koncert - amelyről a felvétel készült - a Skatulya klubban volt 1992. december 7-én. (Budapest, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Kollégiuma) >>> mp3 Amikor a Vállalathoz kerültem, A papírmunka tengerébe merültem, Hetente leszedték rólam a pókhálót, Enni adtak és rám zárták a vasajtót. Egy hónap múlva kezdtem el üvölteni, Az utcáról jöttek rajtam segíteni, Egy légkalapácsot vettem akkor magamnak, És teljes erővel nekiestem a falaknak. Egy légkalapáccsal fúrom a falakat, Gyorsan haladok, könnyű a feladat, Omlik a beton és porzik a vakolat, De erős vagyok, csodálom magamat. Egy légkalapáccsal bontom a falakat, Egyedül vagyok, keresek társakat, Mennyi az új arc és mennyi az iroda, Ijedten kérdezik: „Hát Maga kicsoda?” Amikor a Vállalattól kifúrtak, Elmentem az Építőkhöz melósnak, De útbontóként sem vagyok én bánatos, Mert nem érzem, ha rázkódik a villamos... Nem nézte ezt jó szemmel a családom, Elhagyott az asszony és a leányom, Pedig nem tüntettek ki érte, hogy csinálom, Mert az utat én nem építem, csak rongálom. Egy légkalapáccsal járom az utakat, Kíváncsi vagyok, mi van a kő alatt, A szemembe fröccsen a forró bitumen, De kitartó vagyok, mint a szerelem. - Egy légkalapáccsal fúrom az utakat, Mögöttem jönnek és betömik a lyukakat, Csillog az aszfalt, új már bitumen, De kitartó vagyok, nincsen kegyelem! <<< vissza Magambo (Lukács) A Hat pohár című album 3. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Magambo üti a dobot és közben táncot jár az őserdő, És amíg a dobot üti, szereti egy néger nő. Gyere velem! Magambo házában már megfordultak mindenféle expedíciók, Én is jártam nála álmomban és ettünk-ittunk mindenféle jót. Gyere velem! Én fantázia-mezőket kínálok neked, Képzelet-dombokon kint állok veled, Ez a szitáló reggel legyen sarki vihar, A cigi, amit szívok, az kubai szivar. Csörög a telefon, csak Jézus lehet, Mit akar már megint a régi jó gyerek? Megint milyen üzletet kínálhat nekem? Inkább rögzítőre kapcsolom és azt mondom: Gyere velem! Magambo üti a dobot és közben táncot jár az őserdő, És amíg a dobot üti, figyeli egy nagy költő. Gyere velem! A költő megírná, hogy hogyan üt a fekete fiú, De a költőt nem érdekli, ma annyira (nagyon) szomorú. Gyere velem! <<< vissza Metró (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 Újév napján, hajnalban Egy ellenőr megőrült a metróban, Megnyomott néhány gombot, S az összes mozgólépcső lefelé mozgott. Fent senkinek nem tűnt fel, Hogy egyre több ott lent az ember, Az ellenőr pedig csak nevetett, „Foglyom leszel, óh, Budapest!” Hát hogy lehet, hogy nem vettük észre, Hogy fordulhatott ez elő, Hát hogy lehet, hogy nem vettük észre, Hogy fölfelé nem jön a lépcső! Sírva kértük, hogy engedjen fel, De az ellenőr levette szalagját, Egy mozdulattal a nyakára kötötte, És fölakasztotta rá magát. – Nem értették, most mi történik, Nem tudták, mit csináljanak, Aztán valaki fogott egy ásót kezébe És fúrt magának egy alagutat. Egy alagútból sok alagút lett, Mindenki rohant, hogy segítsen, Új város épült a föld alatt, Lassan már jobb volt, mint odafent! Néhány év múlva Magyarország Lent fog élni a metróban, És nem fogunk tudni még arról sem, Hogy fönn esetleg háború van. És újév napján szobrot emelnek Az ismeretlen ellenőrnek, Ki „Azért áldozta fel magát, Hogy megmentse gyönyörű hazáját!” <<< vissza Mint a szilva (Lukács) A koncertfelvétel készült 1987. november 4-én, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola leánykollégiumában. >>> mp3 A nő olyan, mint a szilva: Amelyik könnyen odaadja magát, Az mind kukacos... (Sálálálá-sálári-bom-bom) A férfi is olyan, mint a szilva: Amelyik nem adja oda magát, Az nem kukacos... <<< vissza Mondja meg valaki* (Lukács Sándor–Borsos Miklós) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Tegnap rosszul aludtam az értekezleten, párszor fölzavartak, hogy tegyem már föl a kezem! Aztán mind a kettőt nyújtva felejtettem, így egyszavazatos többséggel a prémium-megvonást szavazták meg nekem. Az indigóval átírt beszédek, és a köröttem bólogató fejek hipnózissal álomba fojtanak, aludni, ó, ez igazán remek! És ha ezzel nagyon is kész a dolog mára, hazamegyek és beleülök a kis egzisztenciámba. Mondja meg valaki, hogy mitől lennék olyan éber? Hát, mondja meg valaki, hogy mitől lennék olyan éber? Otthon puszi, ott anyuci és a TV velem, számomra is este tízkor kezdődik a nagy szerelem... De a kis feleségem a múltkor az ágyban a szememre hányta, hogy nem vagyok a régi, ha nappal sem hagynak már aludni, hát hogy lehet ezt kibírni? * (A Reu-Ma együttesben született a dal, mi is eljátszottuk egy-kétszer.) <<< vissza Negatív dal (Lukács) A koncertfelvétel készült 1993. június 25-én, a 21. Fehérvári Dalosok Találkozóján (Székesfehérvár, A Szabadművelődés Háza). >>> mp3 Én nem tudom, ki az, aki fölöttünk lakik, De elegem van már belőle, Éjszakákon át táncol és iszik, Hullik a vakolat a heverőre. Én fogok egy botot és felkopogok, De úgyis elnyomja egy rock and roll, Kopogok, de odafent nem hallják, És a szemembe száll a por a plafonról. Óh, én rájöttem, Hogy hiába döngetek, Szívem, Csak ez a negatív dal, Ez maradt nekem, velem! Nyugodtabb napokon a gyerekeknek Grimm-mese üvölt a rádióból, De nyolc óra után felváltja mindig Egy államilag dotált rock and roll. És szól a dal, hogy „Link a lány”, És nekem feláll a szőr a hátamon, Hát hozom a botom és kopogok tovább, Pedig hiába minden, úgyis tudom! Szép az élet itt az intézetben, Itt minden olyan pozitív, És az új kabátom is megfelel, Csak hónaljban kissé szorít, – De születésnapomra egy régi barátom Behozott egy rádiót, Azóta ez bömböl a folyosókon, Hallgatják, óh, az ápolók... <<< vissza Némafilm* (Lukács) A felvétel készült 1999. október 30-án, a Technikai Szünet együttes utolsó koncertjén. (Zalaegerszeg, Crazy Horse Club.) >>> mp3 Üres és fáradt agyamban pereg egy némafilm, feltűnnek rajta sorban halott szerelmeim. Letakart arcú lányok, igazi széptestű nők, találgatom magamban, vajon kik is lehettek ők. Hangtalan kézfogások, sok néma ölelés, sóhajok, sikolyok nélkül forró szeretkezés. Csak egy arcon nincsen fátyol, emlékszem, szerettem őt, vele vége lett volna a filmnek, de nem hagyott rá időt. És most fekszem a vetetlen ágyon, valami annyira fáj, talán a felirat a képernyőn: Good bye. * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet együttes dobossal bővített formációjában néhány Tarhonya-slágert is beépítettünk a koncertműsorba.) <<< vissza Októberi eső (Lukács) xxx - Ezt a dalt csak két-három koncerten játszottuk, sajnos nem készült róla hangfelvétel. Útra kelni egyedül, Mikor az utca fénye szomorú, Ma vár reám egy új magány, Este nyolckor randevú, És átölel, mint annyiszor, Gyermekem lesz tőle, azt hiszem, Én ezt a dalt, e kicsi dalt A kis Magánynak elteszem. Hadd tudja meg, az a gyerek, Amikor én már nem leszek: Hogy a hangulatomat az eső, Ez az októberi veri el, A hangulatomat az eső, Ez az októberi veri el. <<< vissza Operett (Faggyas–Lukács) A felvétel készült 1998. szeptember 12-én, a Technikai Szünet zenekari próbáján. (Zalaegerszeg, Pázmány Péter Közösségi Ház) >>> mp3 Ide az „Utcalányt”, oda a „Bonvivánt” !, Mellé a „Bárzenészt” és a „Rossz Színészt” ! Na meg a „Hőstenort” és az „Ál-Seňor”-t !, És a „Baroness” mellett a „Márki” lesz ! Most jöhet „Pompadour”, legyen itt nagy l’amour, Mondjuk, a „Márki úr” szeresse őt vadul, És ha ő lépre ment, ez lesz a „Happy End”, A többi szereplő ne jöjjön már elő! Ők csak mint díszletek alkotnak hátteret, Emberi díszletek - emberi hátteret, Hisz ez egy operett, csak egy operett, Mindenki értse meg, Maga is értse meg! Mint egy élőkép...– Nem mozdul semmiképp! Itt nincsen változás, csak a színe más, Csak a hangja más, csak a színe más! Mi az, hogy unalmas? Nem elég mozgalmas?! Rendezni Én tudok és ez egy szent dolog! Ha valaki árt nekem vagy felesel velem, A végén megöletem, hiszen a darabot én rendezem! Hát legyen víg kedély, egy kicsi szenvedély, Mindenki értse meg, ez csak egy operett! Hát legyen víg kedély, egy kicsi szenvedély, Maga is értse meg! Ez csak egy operett, Mint egy élőkép...– Nem mozdul semmiképp! Itt nincsen változás, csak a színe más, Csak a hangja más, csak a színe más! <<< vissza Optimista (szerelmes) vers (Lukács Sándor–Restár Sándor) A koncertfelvétel készült 1992. február 21-én, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. >>> mp3 Megkérem - szólt állát biggyesztve a megrendelő nagyon hálás lennék ha írna végre egy optimista (akár szerelmes verset) nem kell hogy rólam szóljon nem kell hogy szép legyen csak legyen - a költő így szólt - hm-hm megvakarta üstökét szíven ütötte e hang a mennyezetre szögezte tekintetét invokációképpen tollát rágva felírta nagy betűkkel optimista (szerelmes) vers - aztán várt ott vakarózott még vagy tíz évig de az is elképzelhető hogy túlélte a megrázkódtatást <<< vissza Ő* (Lukács) A Hat pohár című album 10. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. >>> mp3 Mikor hűvös hajnalon a csend szétrobban kopogó lépteid alatt, és mindenből, ami emberi volt, már csak néhány szomorú emlék maradt, és összetört poharak szilánkjait őrzöd még a tenyeredben, és görcsösen suttogod magad elé, hogy rendben van, minden rendben, és ha jéghideg csókoktól oly lila még, oly lila még a szád, akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád. Mikor réveteg reggelen a füstbe fullad és süllyedni látszik az állomás, csak a vörös mozdony áll fenyegetőn, mint egy imádott-gyűlölt látomás, és körbeutazod a fél világot, hogy megérkezz mindig ugyanoda, és ki tudja, mi mindent hazudsz magadnak, míg kísért ugyanaz az éjszaka, és ha annyira ronda már minden, hogy úgy érzed, nem bírod tovább, akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád. Mikor egy fekete estén az ágyra dőlve már nem jut eszedbe semmi más, mint, hogy a fehér plafonon egy idő óta már alig észlelhető változás, és a kezeden, a lábadon és mindenütt egyre-egyre vastagabb rajtad a por, és ha csöngetnek, te csak arra gondolsz, hogy nem is jöhetne rosszabbkor, és nem nyitsz ajtót, pedig jól tudod, hogy ő jött el hozzád, mert már nem érdekel, hogy valaki van, aki még gondol rád. * (Sanyi egyszemélyes dala. A Tarhonya KZ. repertoárjába is bekerült, 1997-ben a Technikai Szünet duóként is, 1999-ben együttessel is önálló verziót hozott létre belőle.) <<< vissza Ölelj és ölj meg! (Lukács) Próbán készült felvétel, 1989. április 21-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Ölelj és ölj meg, Keményen szoríts meg, Roppanjon gerincem, Így adjam a lelkem, Törjön a csigolyám, Úgy szoríts erősen, Hófehér lepelbe Csavarjad holttestem... Te légy az utolsó, Igazi szeretőm, Legyél a koporsó, Legyél a temetőm! Ölelj és ölj meg, Kínlódni ne engedj! Én nem haragszom rád, Csak nem bírom tovább... <<< vissza Örökké tánc (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1997. június 27-én, a 25. Fehérvári Dalosok Találkozójának gálaestjén (Székesfehérvár, A Szabadművelődés Háza). >>> mp3 Hideg szobámra száll az este, Fekete könnycsepp ül szemembe, A falakon megmozdulnak az árnyak, Köröttem életre kelnek a tárgyak. Valaki vállamra teszi a kezét, Nyakamon érzem a tekintetét, Megfordulok és a fény kigyúl, Mögöttem áll egy frakkos úr. A férfi arcát álarc takarja, Aranyos bilincs rabja a karja, És súgja, hogy várnak a bálteremben, Szemével int, hogy kövessem. S mikor a csillogó terembe lépek, Körülvesznek urak és hölgyek, Mindenki valami maszkot visel, Érzem, hogy valaki megbilincsel. Láncot dobnak a bokám köré, Aztán beállunk lassan egymás mögé, Nehéz a lábam, súlyos a karom, Kiáltanék, hogy nem akarom! Mint a galambok utolsó szárnycsapása, Úgy feszül a mondat rezzenő számra, De már mozdul a sor, csördül a lánc, A karmester int, indul a tánc... Ez a tánc, ez a mindenünk, Ez a tánc, ez az életünk, Milyen szép, ahogy így egyszerre lépünk! - És éjfélkor a karmester jelt ad: Egy percre vegyük le az álarcunkat, Akkor felszáll a néma döbbenet, És körbelengi a báltermet. Mert rájöttünk itt egy perc alatt, Hogy egyforma arcokat rejt a maszk, Hogy egyforma minden; a nevetésünk, A gyűlöletünk és szenvedésünk. Úgy szerettük volna, ha tovább tart, Ez a megértés, ez a pillanat, De a karmester már türelmetlen, A perc letelt, a pálca kezében, A zenekarra néz és felénk int, S mi fogjuk egymás kezét megint. Újra lánc feszül a bokánk köré, Álarcot tartunk az arcunk elé, Újra mozdul a sor, csördül a lánc, És indul ismét, indul a tánc... Ez a tánc, ez a mindenünk, Ez a tánc, ez az életünk, Milyen szép, ahogy így egyszerre lépünk! <<< vissza Párizsban vár egy tangó (Lukács) Sanyi az én esküvőmre írta a dalt, és bár később közösen is játszottuk a koncerteken, számomra ez a legkedvesebb, az első, az egyszemélyes előadás. A felvétel készült a budapesti Lékai János Művházban - a hajdani Moszkva-téri Technikai Szünet klubban, az esküvőt követő lagzin, 1989. július 1-jén. >>> mp3 Csak lassan, kedvesem, csak ünnepélyesen! Most mindenki téged figyel, hogy milyen asszony is leszel. Csak lassan és szelíden, csak illedelmesen, s egy halvány, kis mosoly... Na, ne legyél olyan komoly! Kezedet tedd kezemre, ne rám nézz, csak előre; mintha a jövőbe néznél, mintha már felnőtt lennél. Igen! Ez az! Nagyon szép! Mint aki tudja már a szerepét, Ezen a színpadon ma jónak kell lennünk nagyon! Hallod, valaki énekel, tudom, hogy nem érdekel, de az már hozzá tartozik, hogy valaki énekeljen itt. Tudom, hogy Párizsra gondolsz, de jobb, ha most erről nem szólsz. Te már ott vagy a Grande Boulevard-on, vagy sétálsz a Szajna-parton, Igen, ott lenne jó nagyon... És Párizsban vár egy tangó, egy szívszorító, egy andalító szerelmes tánc. Öt percre elfelejtünk mindent, amiért élünk, minden kötelességünk, s azt, hogy mi vár még ránk, Csak egy szerelmes tánc, Bár ne lenne más! Most figyelj, mert jön a beszéd, a kezemet engedd el. Az most ne érdekeljen, hogy ma hányadszor mondja el. Ugye, tudod még a szöveget? Ne azt mondd, hogy „Szereted”, csak annyit mondj, hogy „Igen”, így szolidan, egyszerűen. És ügyelj a csókra, kedvesem, nehogy túl hosszú legyen! Nekünk most ennyi jár, odakint vár a többi pár. És most az aláírások, aztán a kézfogások. És íme a férj-feleség! Van rá bizonyíték, aláírás, pecsét! De Párizsban vár az a tangó, az a szívszorító, az a mámorító szerelmes tánc. Öt percre elfelejtünk mindent, amiért élünk, minden kötelességünk, s azt, hogy mi vár még ránk, Csak egy szerelmes tánc, Bár ne lenne más! És Párizsban vár egy tangó... <<< vissza Polbítes gyerek* (Muszty Bea–Dobay András) Próbán készült felvétel, 1986. november 4-én, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Laufenauer utcai kollégiumában. >>> mp3 Mert Én egy igazi polbítes gyerek vagyok, Három hangzattal Én mindent tudok, Ötszáz forintért bármit eljátszok Én, Sokkal jobban, mint a bob dilén. Sékszpírt kapásból lefordítom, Picinyke madárként zeng a dalom, Virtuóz teknikám csodás erény, hiszen Hat húron egyszerre játszok Én. A világ problémáit megoldom én, Nem érdekel, ha van más vélemény, De a bonyolult vitákat nagyon unom, Egyszerűbb, ha a barátom hátba fúrom. Az őszinteség az én kenyerem, Az igazság előtt nincs kegyelem, S bárkinek bátran megmondom én, Hogy Én vagyok a legjobb fej a földtekén! * (A kezdeti időkben gyakran játszottuk, mert úgy éreztük, hogy kellenek a vicces dalok. A közönség sokszor meg is mosolyogta... (Csak az első két versszakot énekeltük.) <<< vissza Rába-parti reggae* (Faggyas László–Hadarics Gábor) A koncertfelvétel készült 1987. november 4-én, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola leánykollégiumában. >>> mp3 A sétáló utca nyilvános katlan; a levegő remeg, a nyár mozdulatlan. Hőhullám a városon, és nincs melltartó a lányokon! Színes napernyők a piactéren, dinnye és szilva - zöldben, kékben. Kofák ülnek sámlikon, és legyek másznak a szőrös lábukon. Rába-parton fiatal csoport, körbeadják az üveg bort. Vízirendőr csónakon, és zászló leng a várfokon! * (Fagyi egyszemélyes dala. 1986-tól a Sajnos Csoport állandó repertoárdala lett, a Technikai Szünettel is gyakran elővettük.) <<< vissza Repülés (Faggyas–Lukács) Demokazettánk A/4. száma. A felvétel 1988. május 8-án készült a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár Közösségi Ház stúdiójában (XI. Fehérvári út 120.). Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 C’est la vie, c’est la vie és egyre szebb, Senkinek se szóltam, hogy elmegyek. Mögöttem már a tegnapok, Senki se tudja, hogy hol vagyok. Egyedül ülök a nagy gépen, De jó, hogy senki sincs mellettem, Nincs pilóta, de nem is kell, Mindegy hová, csak innen el... Én a kifutópálya porába írtam egy üzenetet: Elmegyek, ne várjanak! Én a kifutópálya porába írtam egy üzenetet: Elmegyek, ne várjanak! Régen nincs kapcsolat a toronnyal, Én megbékéltem a magánnyal. Nem tudom, repülés ez vagy zuhanás, A lényeg, hogy ne legyen megállás... <<< vissza Szerelmes dal* (Lukács) A koncertfelvétel készült 1998. november 28-án, a zalaegerszegi zsinagógában (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). >>> mp3 Vörös az arcom és vörös a szemem, Kisírtam mindkettőt, mert nem vagy itt velem. I love you, Baby, I love you so, Kisírtam mindkettőt, hogy nincsen rá szó. Reped a lélek és hasad a szív, Az esti buliba hogy menjek így? Egyedül, kisírva, csupa piros, A szemem, az arcom nem túl csinos. Ez a szerelem szétszabdal, kínoz, megöl. És sajnos, ez nagyon látszik elöl. Hát mért nem a hátunkon van a szemünk? Csak akkor látszana, ha háttal ülünk... * (Sanyi egyszemélyes dala. 1996-tól a Technikai Szünettel is gyakran játszottuk.) <<< vissza Szerelmes vers (Lukács Sándor–József Attila) Próbán készült felvétel, 1987. június 27-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak, Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak: Harapj, harapj, vagy én haraplak. <<< vissza Szivárvány* (C. Minellono–D. Farina–Naszály György) Próbán készült felvétel, 1989. április 21-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Sárgán csilingel a villamos a sínen, Pirosan dobban meg a mellemben a szívem, Zölden szúr a szavannán a kaktusz, Kéken oldódik a lúgokban a lakmusz, Lila a romlott húson keletkezett hártya, Fekete Pétert mutatja a kártya, A fehér - mint a galamb - lepöttyent a földre, A barna pedig néha szenvedésünk gyöngye... Szín, szín, sok-sok szín; „Vásároljon Ön is a Szivárvány Áruházban!” * (Naszály György szerzeményét a Sajnos Csoport tette ismertté, és mivel mindketten tagjai voltunk a csapatnak, gyakran játszottuk mi is.) <<< vissza Tengernyi szerelem (Technikai Szünet együttes–Lukács Sándor) A Hat pohár című album 12. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. Vokállal közreműködik Sipos Bea. >>> mp3 Gyere, kedves, kövess, Csak utánam, ne félj, Nélküled olyan üres, Csupa magány a mély, Győzd le iszonyod, A tenger a haverod, Szorítsd az uszonyom, Legyél az asszonyom! Arcod gyönyörű még, Nem látok ráncokat, Pedig eltelt tizenöt év, És tegnap láttam a lányodat, Ott állt a fövenyen, És én, az idegen A vízből figyeltem ám, Mennyire hasonlít rám. Csak egyetlen éjszaka volt, Azt hittem, örökké tart, De kimondtam azt a szót, És olyan távoli lett a part. Nekem átok a tenger, Engedd, hadd legyek ember, Mondd ki a varázsigét; Asszonyom leszel még. Adj még egy éjjelt... <<< vissza Tízmillió angyal (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1988. október 14-én, a zalaegerszegi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban (MMIK). >>> mp3 Tízmillió angyal elszáll a Duna fölött, Tízmillió angyal itthagy mindent maga mögött. Tízmillió angyalt követ a tekintetem, Tízmillió angyalt elnyel a végtelen. Tízmillió angyalt magához szólít az Úr, Tízmillió angyal eltűnik nyomtalanul, Tízmillió angyal új földet keresni megy, Tízmillió angyal rólam megfeledkezett. Tízmillió angyal nem törődött velem, Tízmillió angyal egy országot hagyott nekem. Tízmillió angyal! Talán jobb így nélkületek, Tízmillió angyal, hát Isten veletek! <<< vissza Tökéletes magányban (Faggyas–Lukács) Próbán készült felvétel, 1988. december 14-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). Ez az improvizáció is része volt a Technikai Szünet Klubban bemutatott Nagy Karácsonyi Happeningnek, 1988. december 19-én. >>> mp3 Tökéletes magányban Tökéletes zuhanás, Tökéletes magányban Tökéletes pusztulás. Tökéletes világban Tökéletes szerelem, Megmagyarázom magamnak, Hogy a legjobb nekem velem! – Tökéletes világban Tökéletes légi riadó, Tökéletes világban Egy elszakadt női kimonó... <<< vissza Tüntetés (In memoriam Jan Palach) (Lukács) Próbán készült felvétel, 1989. április 21-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Mint mikor felgördül a színpadi függöny, Úgy csendesül a házban a nép, Mindenki tudja, érzi, hogy valami Történni fog ma még. Apámat nézem, mereven ül És ki sem nyitja szemét, S a kis fazékban kihűlni készül A vasárnapi ebéd. Valami tényleg közeleg, dübörög, Úgy, hogy a ház is megremeg, És feltűnik a sarkon énekelve A tüntető tömeg, Felkel apám s az ablakhoz nyomja Az orrát, úgy figyel, Egy szemhunyás, már nincs is ott, Olyan hirtelen tűnik el. Kifut a házból, az utcán rohan, Hogy a tömeg elé vesse magát, De az emberek hirtelen elnémulnak, Nem mennek tovább, Visszafordul, oszlik a tömeg, Az apám ott marad, Felnéz és látja az ablakokban A döbbent arcokat. És én látom apámat, a hóban térdel És rázza a remegés, Látom rajta, hogy megkönnyebbült; Ez sem volt tüntetés. Igen, látom apámat, a hóban térdel És rázza a zokogás, Látom rajta, hogy megkönnyebbült; Ez sem volt lázadás. Igen, térdel a hóban és rászegeződnek A kérdő tekintetek, Ők csak egy férfit láttak az utcán futni És nem látták a tömeget, Ki ez az ember és mi akar ez lenni?, Nekik nem kell utcai hős, Talán, ha fölgyújtotta volna magát –, De különben is túl idős... Igen, látom apámat, a hóban térdel És rázza a zokogás, Látom rajta, hogy megkönnyebbült; Ez sem volt lázadás. Feljön a lépcsőn, a konyhába lép, Kerüli a tekintetem, És újra melegíti az ebédet A kihűlt tűzhelyen... <<< vissza Tviszt-igen! (Faggyas–Lukács) A koncertfelvétel készült 1996. december 21-én, a zalaegerszegi Pázmány Péter Közösségi Házban. >>> mp3 Tuppi-da-dubi, tuppi-da-lálá-lálá, Tuppi-da-dubi, dubi-lá. Faunnak van faunája, Szatírnak meg szatírája, Szirénnek meg szirénája, Dubi-lá! <<< vissza Üzenet egy másik világból (Faggyas–Lukács) Próbán készült felvétel, 1987. június 27-én, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Ha a lélegzeted hangos volna, Hogyha elárul cipőd kopogása, Te ne félj attól, hogy meghallják, Használd ki még ezt az éjszakát! Ha széttöri a csendet a lift zúgása, Ha visszhangzik a szíved dobbanása, Te ne félj attól, hogy meghallják, Használd ki még ezt az éjszakát! Oda menj, ahol még nincsenek Egyforma városok és egyenemberek, Ahol nem kell süketnek lenni, hogy meghalljanak, És nem kell vakká válni, hogy meglássanak. És én várom tőled az üzenetet, Azt a bolygón kívüli üdvözletet, Ami üzenet lesz, igen, a javából, Üzenet egy másik világból. – És én ülök ugyanúgy, még mindig a kocsmában, Mindig ugyanabban a sötét sarokban, És nézem, ahogy a pincérnő Egy dekoltázsból bújik elő. Sört iszom, s hogy teljék az egyre lassuló idő, Figyelem, ahogy odakint esik az eső, Nézem az ablakon a cseppeket, S a földre dobálom már a csikkeket. S jönnek az egyforma lányok, a séma-legények, Az uniformizált néma remények, Az egyentömeg, az egyenruhák, Az egyenokosok, az egyenbuták... És még várom tőled az üzenetet, Azt a bolygón kívüli üdvözletet, Ami üzenet lesz, igen, a javából, Üzenet egy másik világból. <<< vissza Vetkőzés* (Lukács) A Hat pohár című album 11. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. >>> mp3 Ó, az a nő a villanyfényben tudom, hogy rám vár, leveszi kombinéját, tudom, a fejében mi jár. Ó, csak ne lenne köztünk ez a két ablak s az utcahossz, ó, ha egyszer átmehetnék, nem lenne senki, aki visszahoz. Ó, az a nő a villanyfényben már egészen meztelen, végigsimít asszonyi testén, úgy mutatja magát nekem. Gyermekei az intézetben, a férje Pesten él, látom, hogy élvezi éji magányát, arcára kiül a kéj. Odakint esik és zúg a szél, ó, csak ne érne véget soha ez az éj! Úgy vágyom rá, de tudom, hogy soha nem lehet az enyém, úgy félek, hogy eltűnne végleg, ha megérinteném. Ha létezne, persze, ilyen asszony kéne, szép és gátlástalan, de kiderülhet az is, hogy én is csak képzelem magam. Odakint esik és zúg a szél, ó, csak ne érne véget soha ez az éj! * (A Tarhonya Kedélyzenekarban született a dal. A Technikai Szünet együttessel néhány Tarhonya-slágert is beépítettünk a koncertműsorba.) <<< vissza Vidámpark (Faggyas–Lukács) A Hat pohár című album 7. dala. A hangfelvétel készült 1999 tavaszán, Szerdahelyi János barátunk otthonában (Zalaegerszeg, Bozsoki u. 21.) Hangmérnök: Gege. 2000-ben újabb hangsávokkal bővítettem, és újrakevertem. Hegedűn és vokállal közreműködik Sipos Bea. >>> mp3 Az öngyújtó kéznél, Csak most legyünk észnél, A csend vigyáz ránk, Amíg belekap a láng. Csak halkan, halkan, Nézd, már fénye is van, Terjed a tűz, Mondd, hogy te is örülsz, Hogy ég a Szellemvasút, Lángol a Tükör-alagút, Ég a Varázskastély, Feldől az Óriáskerék, Izzik a Kék Póniló, Olvad a Játékhajó, Recseg a Hullámvasút, Innen nincs már kiút. Tűz van, Babám, Ebbe bele kell halni talán, De fényes az éj, Hát ne sírj, ne félj, Tűz van, Babám, Ebbe bele is döglünk talán, De fényes az éj, Hát ne sírj, ne félj! Lesznek majd más mesék, Ha ez itt mind leég, Születik új varázs, Ha kihűl a parázs. Hát ne sírj, Babám, A tűz jót tesz talán, És ha felkel a nap, Keresünk új álmokat... <<< vissza Video (Faggyas–Lukács) A hangfelvétel készült 1998. április 8-án, a budapesti TV11 (gazdagréti kábelTV) stúdiójában kamerákkal is rögzített Technikai Szünet koncerten. Hangmérnök: Sólyom Tamás. >>> mp3 Ki lehetett az, aki ennyire sietett, Hogy nem törölte fel a vérét? A tócsa szélén körben a cserepek, Csak nyalom a szájam szélét. A hányingerrel küszködök, De az emberek jönnek-mennek, Ekkora tömegben hányni nem lehet, Na, erre sem jövök többet! Talán valami részeg ember, Vagy lány az intézetből? Egy karambol vagy egy gyilkosság, De hát ki csinál ügyet ebből? Az emberek a vérbe taposnak És széthordják szerte a városba, Lehetséges, hogy a cipőtalpamnak is Van már vércsoportja! Annyi minden undorító történt mostanában, Az utóbbi időben inkább csak ronda dolgokat láttam. Az a meglátásom, hogy kissé Megcsúnyult a világ, Na, gyere közelebb, kedvesem, Hidd el, nem haragszom rád... - Na, mindegy, tényleg hagyjuk az egészet, Menjünk inkább a kocsmába! Az ijedtségre nincs jobb a bornál, De bármi más indok is jó volna! Úgy érzem, hogy ez a világ Nem nekem való, Itt jobban érdekli az embereket A valódi vérnél egy jó video! <<< vissza Winston a büfében (téma: George Orwell 1984 című regénye) (Faggyas–Lukács) dalrészlet - Próbán készült felvétel, 1989. január 13-án, az albérletemben (Budapest, XVI. Szlovák u. 104.). >>> mp3 Winston a büfében kávéját kavarja, A füst és a zsongás, semmi nem zavarja, Látszik, hogy koncentrál valamire, Pedig az a jó párttag, ki nem gondol semmire... És Winston most nagyon szégyelli magát, Ezt nem venné tőle jó néven a Párt, És retteg, hogy egyszer nem bírja tovább, Valamivel elárulja magát. – Winston most épp azon ábrándozik, Míg a fekete léből kortyol egy kicsit, Hogy jó lenne azzal a fekete lánnyal, Figyeli őt feszülő vággyal. No persze, Winston szerelmes nem volt soha, A Párt volt az élete, a temploma, És gyereket is csak azért csinált, Mert ezt kívánta tőle a Párt. De ez a lány - gondolja Winston, Ez valami más - gondolja Winston, Valahogy nincs benne semmi a Pártból, Melle kitörni látszik a szűk ruhából. Ez nem Elvtárs, ez végre Nő, Bűvös és bűnös, buja erő! Nem baj, bármit is tegyen a Párt, Csak töltene vele egy éjszakát... – Pedig látja a lányon a Párt ruháját, De ez a test, ez maga a Szabadság! Nevet Winston, aztán elkomorodik, Egészen biztos, hogy itt is figyelik. Kihörpinti maradék kávéját, Indul, hogy folytassa munkáját. S az arca most mintha üres lenne, Hisz az a jó párttag, ki nem gondol semmire... <<< vissza |