Szekvencia Szent István királyról (Corde voce mente pura)
                    (Csanád Béla fordítása)

Tiszta szívvel, szóval, ésszel
zengjük Istent szent beszéddel,
a bálványokat verve széjjel
vigadozz Magyarország.
Égi jókkal ékesítve,
tiéd az Élet igéje,
rajtad Krisztus szent keresztje
a felvállalt bizonyság.

Dicsérd őt, ki üdvöd hozta,
szemed égre irányozta,
élet útját megmutatta
s az igazság ösvenyét.
Dicsérjed őt méltó dallal,
tartsd ünnepét vigalommal,
mondd te is a vigadóval
az örömnek énekét.

Géza vezér volt az atyja,
látomásban hírül kapta,
nevét István mártír adta,
mielőtt megszületett.
Hisz az atyja, s csodálkozik,
szül az anyja, vigadozik,
nő a gyermek, magasodik,
cédrus Libanon felett.

S ahogy egyre nő a gyermek,
erényben is gazdagabb, szebb,
megvetvén a földi kincset
Isten Fiát követi.
Testben él bár, mint ruhában,
lelke fent jár ég honában,
Istenért ég hő imában
és a jó hírt hirdeti.

Mindig Krisztust prédikálja,
hisz a népe, hallgat rája,
Krisztus hite mind bejárja
az egész Pannóniát.
Mint Salamon réges-régen,
templomokat rak serényen,
gyöngyökben és ékességben
ragyogtatja oltárát.

Tanítónak, vezetőnek
tudós férfit rendel főnek,
igazat, ki a hívőnek
szolgál mindig javára.
Talentumát így forgatja,
vissza kétszeresen adja,
s Isten szívesen fogadja
örök királyságába.

Ott él, Jézus a barátja,
Ő vitte ily magasságba,
mindörökre koronázva
a mennyei hazában.
Tiszteljük őt kegyelettel,
könyörögjünk hű szívekkel,
hogy ott éljünk majd a szenttel
az egek hajlékában.
Amen.

        (Dér Terézia tanulmánya  >>>
        latin vers, XIII. század
        F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: