Dalok tizenkét húrra, két hangra Húsz évvel ezelőtt léptek fel először a Technikai Szünet nevű formáció tagjai Péter Gyöngyi peter.gyongyi@zh.plt.hu Zalaegerszeg - Húsz éve léptek fel először együtt, két évvel később már az egész ország ismerhette a Technikai Szünet nevű formációt. Faggyas László és Lukács Sándor az el- múlt héten a Gönczi Ferenc ÁMK-ban zenélt. - Tizenkét húr, két énekhang, szinte egyedülállóan változatos játék. A két évtizeddel ezelőtt alakult duó manapság ritkábban lép színpadra, mint például az 1980-as évek végén, ám az egykor született szövegek és dallamok nem merültek feledésbe. - Különös érzés fog el, amikor hallom, hogy játsszák a dalainkat. Nemrégiben egy strand bejárata előtt kalapozott valaki. Odamentem hozzá és megkérdeztem, tudja-e, kinek a nótáját adta elő. Dinnyés Józsefre tippelt, mondtam neki, hogy ez bizony Technikai Szünet... - mesélte Faggyas László, azaz Fagyi. - Olyan településekről is kaptam e-mailt, ahol sohasem zenéltünk, hangfelvételt kértek, merthogy elkopott már a kazetta... Sanyi örökérvényű szövegei máig élnek, le sem kell azokat porolni. - Úgy veszem észre, lassan felnő egy generáció, mely fogékony erre a műfajra. Ez megható, hiszen azt mutatja, hogy húsz évvel ezelőtt sikerült olyan dalokat írni, melyek a most fiataloknak is mondanak valamit - tette hozzá Lukács Sándor. Törvényszerű volt a közös muzsikálás, állítják. Fagyi Veszprémből került Budapestre, ahol kirakatrendező-dekoratőr tanulmányokat folytatott, Sanyi pedig Zalaegerszegről ment a fővárosba, vendéglátóipari főiskolára járt. Hiába a két különböző intézmény, a sors gondoskodott róla, hogy a két fiatal ugyanazon kollégiumban, méghozzá szomszédos szobákban kapjon helyet. Mivel kénytelenek voltak hátrahagyni zenekarukat, egy ideig magukban pengették a húrokat a diákszállón, ám a falak vékonyak voltak, így aztán hallották egymást gitározni. Hamar közös hangot találtak. Első ízben - mindössze két hét próba után - 1986. április 29-én léptek fel. Két hónap múlva megnyerték a Székesfehérváron rendezett Fiatal Dalosok Országos Találkozóját a Negatív dallal, a Metróval és a Videó című számmal, majd egy évvel később ismételtek a Légkalapács, az Alice Csodaországban, valamint az Ez a mi buszunk című számokkal. - Ezek a fesztiválok akkoriban igen komoly fórumnak számítottak, olyan előadók léptek ott fel, mint Dinnyés József, az akkor pályakezdő Voga-Turnovszky Duó, Vas Zoltán, Dévényi Ádám, Boros Lajos... - sorolta Sanyi. - Az igazán nagy sikert persze a Ki mit tud? jelentette számunkra 1988-ban. Eljutottunk a középdöntőig, ami akkor annyit jelentett, mintha ma a Megasztárban az első öt közé kerülne az ember. - Hat selejtezőn jutottunk túl, így a televíziós elődöntőn is - tette hozzá Fagyi. Egy szerencsétlen műfaji összehasonlítást követően egy népdal produkcióval szemben estek ki. - Mindenesetre a vetélkedő olyan népszerűséget hozott, hogy utána végigkalandoztuk az országot - jegyezte meg a duó egerszegi tagja. Fellépési lehetőséget kaptak tehát eleget, előfordult, hogy egyetlen nap alatt három különböző városban koncerteztek. Talán nincs is olyan szeglete az országnak, ahova el ne jutottak volna. Megesett, hogy a vonaton született dalt az esti szereplés alkalmával már játszották. A repertoárjukban helyet követelő mintegy hetven nóta nagy része ekkor, "virágzásuk" idején született. Aztán a tanulmányok befejeztével elhagyták a fővárost. Azóta természetszerűleg a maguk útját járják és csak alkalomszerűen találkoznak, de - jól összeszokott párosról lévén szó - így is képesek sajátos hangulatokat csempészni egy-egy estjükbe. Az általuk képviselt műfajt sokan sokféleképpen próbálták meghatározni: potbeat-nek, nagyvárosi népzenének is titulálták. Ők maguk mai vagy "közérzeti", illetve manapság sokkal inkább "magánérzeti" dalnak nevezik műveiket, merthogy közben változott körülöttünk a világ, változott az értékrend, kevesebb reflektorfény esik a kultúra ezen területére is. Igaz, egy menedzser már annak idején sem látott pénzt ebben a marginális műfajban, de ez nem jelentett és ma sem jelent problémát a Technikai Szünet tagjai számára. Ha hívják őket, szívesen tesznek eleget a felkérésnek. - Aki kedvel, az megtalál bennünket - szögezte le Fagyi. - Más kérdés, hogyan ismerhetnék meg a dalainkat még többen, de majd teremtünk rá lehetőséget... (A kép alatti szöveg: Faggyas László és Lukács Sándor remekül kiegészíti egymást Fotó: Katona Tibor Egy kollégium két szomszédos szobájában külön-külön gitározgattak) (ZALAI HÍRLAP, LXIII. évf., 20. sz., 7. oldal - 2007. január 24., szerda)