1986. január 30-án a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kollégiumában egy teaházi klubnyitón zenéltem. A buli után Sanyi átjött a szobánkba, hozta a gitárját, és megmutatta a Negatív dalt. Így kezdődött.    És úgy folytatódott, hogy rövidesen szobatársak lettünk. Első közös zenei élményünk a márciusi Főiskolai Napokon fellépő Sajnos Csoport koncertje volt, ahová Naszály Gyuri beszervezett bennünket. Sanyi akusztikusgitározott, én pedig szólóztam. A Sajnos állandó tagjai lettünk.    Pár héttel később, 1986. április 29-én adtuk első (ballagási) műsorunkat, ugyanott, a kollégium nagytermében. Ekkor már Technikai Szünet néven mutatkoztunk be, és nem sokkal ezután indultunk a székesfehérvári dalostalálkozón.    Három dalunkkal elnyertük a találkozó fődíját, és az FDT-nek köszönhetően beindult a szekér: egyre több helyre kaptunk meghívást, év végére már 22 dalból álló repertoárral rendelkeztünk! Voltak ebben Sanyi korábbi dalai - a Reu-Ma együttesből, meg Sajnos slágerek, de egyre több új dal is született.    1987. június 20-án újra megnyertük a fehérvári dalostalálkozót, melynek gálaműsorában ígéretet kaptunk egy kislemez felvételére. Az Omega stúdiójában fel is játszottuk a Negatív dalt és a Légkalapácsot, de a kompjúteralapokkal feldúsított „végtermék” nem nyerte el a tetszésünket. Arra a felvetésre, hogy „te akarsz kislemezt, nekem meg el kell adnom”- inkább nemmel válaszoltunk. Először itt nem lettünk világsztárok.    Aztán ugrás az időben: indultunk a '88-as Ki Mit Tud?-on. A négy selejtezőt simán vettük, sőt a televíziós elődöntőn is továbbjutottunk (Alice Csodaországban). A középdöntőben két népdalos lány kibuktatott bennünket, még az Örökké tánc sem volt elég arra, hogy a közönség visszaszavazzon a döntőbe.    1988. október 10-én nyitottuk a Technikai Szünet Klubot, a Moszkva téren, a Lékai János Művházban. Mindössze fél évig működött, de ezidő alatt sok zenészt, képzőművészt meg tudtunk hívni, saját műsorunk nagymértékben színesedett, értékes dalokkal gyarapodott. Ebben az időszakban önálló koncertjeinken kívül a gitáros-versmondó Köves Csabával is jártuk az országot, közös irodalmi műsorokat szerkesztettünk, és adtunk elő.    1989-ben Sanyi elvégezte a főiskolát, látszólag nem okozott törést a különválásunk. Vidékre költözésünk azonban akaratlanul is megnövelte a távolságot közöttünk. Én Veszprémben kis időre zene nélkül maradtam, Sanyi viszont új utakat keresve beolvadt a zalaegerszegi Tarhonya zenekarba. Sokáig a Technikai Szünet (és önálló) dalok áthangszerelése és „rockosítása” következett, majd ott is megszülettek az igazi „tarhonyás” dalok.    Bár a Technikai Szünet már csak takarékon működött, csak elvétve született egy-egy új dal, és pár koncert kivételével már csak az FDT-ken zenéltünk együtt, mégsem tekintettük magunkat feloszlott zenekarnak. Érdemes megemlíteni, hogy 1995 nyarán Kerekes Gábor gitárossal kibővülve Triász néven ismét megnyertük a (23.) Fehérvári Dalostalálkozót. Ebben az időben Sanyi már jóval többet koncertezett a Tarhonyával, mint a Technikai Szünettel, én pedig a Transz Formációval - Viszló Éva és Kerekes Gábor társaságában - jártam Budapest és néhány vidéki város klubjait.    1998. október 24-e új korszak a Technikai Szünet életében: négyfős csapatként az I. Igric Énekmondó Fesztiválon sikerrel debütáltunk. Kiss Krisztián (basszusgitár) és Horváth Alex (dob, ütőhangszerek) csatlakozásával az egykori dalok új színt kaptak. Kezdetben amolyan unplugged-módon szólaltak meg a nóták, de később egyre gyakrabban vittünk magunkkal dobost is, Kovács Gellért (Gege) személyében. Ebben a formációban keményebbekké váltak a dalok, sok Tarhonya-sláger került a műsorba, a csapat egyre inkább elveszítette akusztikus jellegét. (Még megemlítendő, hogy az utolsó pár koncerten Marton Gábor ült a dobok mögött.) A Technikai Szünet zenekar (pár nap híján) egy évvel az első bemutatkozás után feloszlott.    Még 1999 márciusában rögzítettük a Technikai Szünet mindmáig egyetlen, „hivatalos” lemezanyagát, amelyből szándékaink szerint kazetta és cd is lett volna. A kazetták elkészültek, de a cd már csak a borítóig jutott el... A Hat pohár című albumon található a zenekar egyetlen önálló kompozíciója, a Tengernyi szerelem.    A 2000-től napjainkig terjedő időszakot a „van is, meg nincs is” állapota jellemzi leginkább. Ezalatt pár igazán remek koncert is összejött, különös tekintettel a huszadik születésnapi bulinkra és a szombathelyi dalostalálkozón nyújtott fergeteges sikerünkre. Most nincsenek meghívások, nincsenek új dalok. A Technikai Szünet alszik.     Reméljük, nem száz évig...