„Jó volna szólni szebben” >>>
Hangraforgó Klub a megyei könyvtárban
Csiszár Antal
November 13-án került sor a Hangraforgó együttes soron következő klub-fellépésére
a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében, ahol ezúttal
Ratkó József munkásságából kaptunk zenei ízelítőt a költő 75. születési évfordulójának tiszteletére összeállított CD-lemez anyaga alapján.
Ratkó József 1936-ban született, 53 év adatott meg neki. A poéta 75. születési évfordulójának tiszteletére, a 2011-ben Pakson lezajlott IV. InternetVers fesztiválra készített CD-összeállítást adták elő ezen az őszi péntek délutánon.
A költő gyermekkora József Attiláéra emlékeztet: nevelőszülőknél cseperedett, élete folyamán segédmunkás, újságíró, magyar-olasz szakos szegedi egyetemista, könyvtáros, majd könyvtárigazgató is volt. Költői tehetsége korán megmutatkozott, 1955-ben egyik versét tanára olvasta fel nyilvános rendezvényen. A hatvanas évek elejére már összegyűlt egy verseskötetre való alkotás, de első kötete csak 1966-ban látott napvilágot.
Alkotói munkássága szervesen illeszkedik a József Attila, Illyés Gyula, Nagy László képviselte hagyományokhoz, de Ady Endre szellemét is megidézi költészete. Szenvedélyes elkötelezettséggel írt sorsproblémákról, történelmünkről, sőt a versek mellett a dráma műfajának területén is tevékenykedett.
A Hangraforgó együttes a tőlük már megszokott magas művészi színvonalon interpretálta a költő műveit. Lenyűgöző a dallamviláguk mívessége, a költő gondolatainak hangulatilag is találó kifejezése. A közönség ezúttal is megtapasztalhatta, hogy avatott kezekben milyen csodát lehet varázsolni a gitár, a furulya, a hegedű és más zeneszerszámok segítségével. A zenés blokkokat odaillő összekötő szövegekkel vezették fel, melyek mintegy megelőlegezték az előadott zenés költői alkotások szellemiségét.
Egy rövid bejátszás közvetlenül is betekintést engedett Ratkó József gondolatvilágába. Megható epizódja volt a rendezvénynek, mikor a nagykállói költő tiszteletére egy rajongója – még középiskolás éveiben, egy tanóra alatt – titokban olvasott költeménye alapján úgy érezte, feltétlenül kapcsolatba kell kerülnie a költővel. Tanítás után motorkerékpárral Nagykállóra ment, ahol a költő fogadta, vacsorát, éjjeli szállást biztosított számára,
s tartalmas beszélgetést folytattak, majd életre szóló kapcsolatot létesítettek. Az egykori diák, Szokolay Zoltán a Déva című Ratkó-vers elszavalásával tisztelte meg a költőt, s egyben hozzájárult a rendezvény egyébként is rendkívüli nívójának emeléséhez, a program színesítéséhez.
Ratkó József életútja annyiban különbözik a szokványos alkotói karriertörténettől, hogy míg Babits szavaival „a költők vidékről Budapestre tartanak”, ő Pesterzsébetről Nagykállóra került. Azt tartotta, hogy a vidék nem nélkülözheti a szellemi pezsgést.
A műsoros esten jelen volt a költő kisebbik lánya és szűkebb családja. Köszönetüket fejezték ki a Hangraforgó együttes tagjainak, Faggyas Lászlónak és F. Sipos Beának azért a munkásságért, melyet a költő hagyatékának ápolásában kifejtenek. Az est egy olyan költemény bemutatásával zárult, amely – tartalma miatt – eleve nem jelenhetett meg a Kádár-rendszer idején, hiszen nyíltan szovjetellenes hangot ütött meg. A költő versben vallja, hogy az egyéneket likvidálhatja az adott rendszer, de a vers – szellemisége révén – leküzdhetetlen az adott rezsim számára, „a versnél nincs jobb forradalmár”.
A dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar – mint számtalan rendezvényükön – most is repetára késztette a művészeket, melyet ezúttal is hálásan köszöntek meg, s akik nem feledkeztek meg a következő összejövetel programjának előrejelzéséről sem: közéleti költeményeket hallhatunk majd oldott hangulatban.
A Hangraforgó együttes úttörő munkát végez, olyan költőkre is ráirányítja a figyelmet, melyek nem szerepelnek az iskolai tananyagban. Fontos, hogy munkásságuk ne merüljön feledésbe, hiszen irodalmunk az, melyre többek között méltán lehetünk büszkék. Akkor, mikor termékek versenyeznek a Hungarikum cím elnyeréséért, nem szabad a szellemi produktumokat sem lebecsülni. Kis nép vagyunk, de sok híres embert adtunk a világnak, mind nagyobb publicitást kell biztosítani művészi alkotásainknak, a nagyvilág figyelmét
mi hívhatjuk fel értékeinkre. Miképpen? Mindenekelőtt úgy, hogy létüket, alkotásaikat napirenden tartjuk. Előadóestek programjaként a közvélemény jobban megismeri őket,
s következő lépés lehet a világ felé közvetíteni, a figyelmet felhívni. Ezért tartom nagyszerű kezdeményezésnek a Hangraforgó együttes törekvését, amely gondoskodik nemzeti irodalomkincsünk ápolásáról, és ezzel együtt – a tartalmas szórakoztatáson túl –
a közízlés formálását is hatékonyan elősegíti.
